A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1917-1918 (HU-SEKL 1.a 43.)
1917. december 11., 4. rendes
lóbbak egymáshoz, annál jobban gátolják egymást, s ezáltal oly komplexumokat, melyekben ily rokontermészetü ingerek foglalnak helyet egymás közelében, igen nehezen és lassan, és többnyire tévedések érán tudunk felfogni, Mig tehát pl, egy a b o d e f tipusu sort l/S-l/5 mp, alatt helyesen fogunk fel, addig az a b c m n f, részben hasonló elemekből álló soy.de még inkább az ab c d d e, vagy a b d o d e tipusu, tehát két azonos elemet tartalmazó sor hibásan jut tudatunkba. Ilymódon, a hogy ezt szerző 1902-ben az Orvosi Hetilap-ban kifejtette, egyúttal a bonyolult optikai ingerek felfogáskor fellépő illusiók keletkezésének formáit és törvényét is sikerült tisztáznia. 1905-ben Ranschburg fenti törvényszerűségből kiindulva megkísérelte azt a megtartóképesség, s a viszszaemlékezés jelenségeire is kiterjeszteni. Mar 1902-ben Ranschburg kereste, vájjon ezen kísérletileg igazolt törvényszerűség csakis optikai ingerekre vonatkozik-e, s azon eredményre jutott, hogy az egyidejű hangingerekre ugyanezen viselkedés áll fenn, s hogy a Stumpf által tanulmányozott hangegybeolvadás, részben a consonantia és dissonantia mér régebben tanulmányozott jelenségei is, mind ugyanezen jelenségnek szükségszerű megnyilvánulásai akusztikai téren. Ranschburg vizsgálatait számos külföldi egyetem és főiskola, Berlin, Zürich, '.Vürzburg, Lipcse, Boston, Műnohen, Béos ellenőrizte, s kísérleti adatait, bár az eddigi közfelfogással élesen ellenkeztek, egytől egyig megerősítették. Másrészt azonban Ranschburg azon törekvését, hogy e jelenség törvényszerű voltát általános