A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1916-1917 (HU-SEKL 1.a 42.)
1917. március 20., 7. rendes
jobb lebenyéből. A beteg primär gyógyult, holott az eddig általánosan gyakorolt kivarrási és drainezési mád szerint a gyógyulás 3egalább 6-8 hetet vett volna igénybe. 7/ A véredények sebészete. /: Orvosképzés 1914. 6.7. ftiz.et,:/ A 37 oldalt kitevő, dolgozat a sebészet egyik olyan themájával foglalkozik,amely a legutóbbi időben vált aktuálissá. A véredény sebészet történeti fejlődésének tárgyalása után a 2. sz. seb. klinika beteganyagán szerzett személyes tapasztalatai és az e tárggyal foglalkozó irodalomnak gondos áttanulmányozása alapján kimerítően tárgyalja a szerző mindazon véred^ny megbetegedéseket és keringési zavarokat,a melyek sebészileg gyógyíthatók.- gyakorlati szempontot tartván főleg szem előtt,a 1egt érj ed elmesebben az edényeárülések ellátásával foglalkozik, Pontosan tárgyalja azon sérüléseket,a melyeknél a modern sebészeti technika egyik legna- 0 gyobb vívmánya az edény varrat alkalmazható. magyarázó ábrákkal pontos leírását adja azon cárrási eljárásnak a melyet a legjobbnak tart, de megemlékezik valamennyi más egyesítési módról is. Az edényfalak megbetegedései miatt végzett műtétek közül legterjedelmesebben az aneurysma műtéteket tárgyalja; részletesen ismerteti az egyes müt éti módokat,j avaltataikkal együtt, s összeállítja az irodalomból a különböző műtéti módokkal elért eredményeket.
