A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1916-1917 (HU-SEKL 1.a 42.)

1916. december 12., 4. rendes

2.

1. A dékán megnyitja az ülést és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Bökay János és Buday Kálmán ny.r.tanárokat.

Tudomásul

2. A dékán I. Perencz József Ő Felségének szeretett királyunknak elhunytán

érzett gyásznak a következő kegyeletes

* * * »

szavakban ad kifejezést.

Ama nap óta,melyen jó királyink 1.Perencz

József. Őfelsége haláláról szóló hir

« <

gyászba boritotta a magyar nemzetet -,

< < ,

karunk ma ül össze először, kötelesség

< -V

szerűen. Úgy érzem,hogy ebből az alka' •<

lomból erről a helyről is kifejezést < * < kell adni annak a gyásznak és fájda -lomnak,melyet a kar minden tagja érez.

Azután a sok gyáezszózat és remek emlékbeszéd után, melyeket hallottunk és melyek a megdicsőült király kiválóságait méltatták,elbizakodottság volna,ha én is ugyanevvel próbálkoznám és igy

4 ' v

csak azt az egyet kivármám itt leszögezni ,hogy a mi szivünkhöz, kik orvosi

minőségünkben s legfelelősségteljesebb

*

munkák egyikét végezzük, kiknek ez a munka életük czélja- a mi szivünkhöz bizonyára legközelebb hozta az elhunyt királyt az a páratlanul kötelességtudó munkája és szorgalma,mely valóság volt

és nem olyan legenda mint a milyen az» *

uralkodókat oly gyakran körülveszik és kétségtelenül közelebb hozta minden férfi szivéhez az a bámulatos lelki erő, az a férfias megnyugvás ,rnelylyel a sors csapásait.melyek őt oly sűrűn találták,-2

szolgál.