A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1916-1917 (HU-SEKL 1.a 42.)
1916. november 21., 2. rendkívüli
—Z&c> — 9 rr Q ^ O o 1' 7. A vérsavó és vizelet diastase tartalma Klinikai értékéről . /.!.; ..ü.á.1910. W.Klin.b. 1910. üzerző 50 beteg vérsavó év, vizelet diastase tartalmát vizsgálta a hohlgemutn-féle eljárással. Azt találta.hogy mennyisépe; különösen a vizeletben tág határok között ingadozik, a ductuspancreaticus elzáródásának egy esetében az értékek a vérben feltűnően nagyok voltak. Egyébként Különböző betegségeknél normális értékeket nyert, de veselobnál a vérben is, vizeletben is /eltérőieg mások vizsgálatától/ néha kissé fokozott értékeket kapott. 8. Die wahre Bedeutung des sogenannten maximalen Blutdruckes. D.M.W. 1910. a vérnyomás mérés azon klinikai methodisai, a melyek a pálsus elnyomásán alapulnak, . téves gondolatból indulnak ki. Amint a capillarieok folytonos vérárama mutatja, pulsáló áram folytonossá válik bizonyos nagyságú ellenállásnak befolyása alatt. A pulsus megszűnése tehát csak az ér akKoraeükitésének jele, a mely eléggé fokozza az akadályt akkor, ha rajta a pulsus hullám megtötfékZ Hogy ez igy van,azt valószínűvé teszi.hogy a pulsus eltüntetéséhez szükséges nyomás annál kisebb, minél szélesebb aManchetta, minél hosszabb teh.it a szűkített érdarab. Bizonyossá .eszi az hogy kecklingnausen-féle eszközzel elnyomva a redialis pulsust, az ujjakra tetu Gartner-féle eszköz még mindig jelenté . kény artériás nyomás fennálláóát bizonyítja. Abból, hogy pl.szívbajosokban a redj.alis pulsus eltömése után az ujjakban!visszamara^(5 artériás nyomás sokkal kisebb, mint más bajokban és hogy az ' digitális hatása alatt megnő,kövefcezik,hogy a szívbajok és a Bérnyomás közti viszonyt illető eddigi nézetek hibásak voltak. III. Dolgozatok physiKai therapia köréből. 9. Hadi uraeman at iával elért győgyeredmények. /Orvosegyesüi etben tartott előadás nyomáén. 1911. ílgyancz németül: B.K .w. 191-d./ özerüző tabeses, rheumas, artheritiees, köezvényee selerodemils betegeket kezelt radiumemanatios ivókúrákkal, és több esetben bízón /os jó hatást észlelt főleg tabeses és neuritises fájdalmaknál, valamint arthoritísnél és néha selerodermi mái. ki fejti,hogy a hatás létrejöttében valószínűleg az emariatiovéredénytágitó hatása 3.
