A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1916-1917 (HU-SEKL 1.a 42.)

1916. november 21., 2. rendkívüli

Bi

o

■o

13. .

irányú leiratát sőt fakultásunknak 1906 novant)er 3-án a habilitálások alkalmával követett elveit is igen gyakran,jóformán legtöbbször figyelmen kivül hagytuk. Ezek ellenére nem vetném fel a tárgykör terjedelmének kérdését -'hiszen több izben szükebb körre is habilitáltunk, mint a szemészeti kórtan - ha adott esetben nem forognának fen még speciális körülmények. ’Folyamodót 1910 november 12-án avatták orvosdoktorrá 1911 év folyamán l/2 évig katonai szolgálatot teljesített, 1912.februárban lett labratoriumi tanársegéd,1912/13 - bam külföldön laboratóriumban dolgozott, s ezután visszatérve alig egy évig volt szakadatlan klinikai szolgálatban,1914 julius végén bevonult. Ilyen körülmények között a szemészet egy fontos részében az operálásokban olyan jártasságot sem szerezhetett,mint a milyBBt a szemésztől mint speciálistától megkívánhatunk. Igaz ugyan, hogy ő habilitatióját csak a szemészeti kórtanból kéri, de nekem az a meggyőződésem,hogy az egész tárgykör uralása előfeltétele a habilitálásnak. Mindezen aggodalmaimhoz még a következő actualis is társul. Azon sajnálatos Körülmény mentségéül, hogy a háború alatt speciális képzettségű orvosaink nem nyertek specialis alkalmazást - illetékes tényezők azt hozták fel,hogy a specialis qualificatio kritériuma nem volt megállapítva s igy nem is volt erre mértékük, ft-mtg

<

* íhTFU.h qrmT-i f-i i ójn. iirngrrhha-181