A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1915-1916 (HU-SEKL 1.a 41.)

1915. szeptember 2., 1. rendkívüli

keresztül törte azt az elvet,amely szerint csak a legkitűnőbb és különös érdemeket szerzett polgári orvosok tiszteltetnek meg

c

rangadományozással,de hátrányosnak mutatkozott azért is,mert egyfelől érzékenyen érintette azon kitűnő tartalékos orvostanárokat és egyéb orvosokat, akik had- és szolgálati kötelezettségük folytán sokszor a harczvonalban és a mögött alacsony rendfokozatban teljesitik a legveszedelmesebb, a legnehezebb és legfáradságosabb szolgála tokát »másfelől pedig sértette a hivatásos katonai orvosok érdekeit is.amennyiben ezek csak hosszú évek után érhetik el azt

a rangot.amelyet a tanácsadó orvosok,akik

< (

semminemű katonaorvosi szolgálatot sem telj esitettek.csak azért kaphatták meg, mert annak idején katonai szolgálatból kiléptek,vagy abban nem is állottak. A hadseregfőparancsnokság a fentiekből kiindulva a tanácsadó orvosok kinevezése kö* rül a jövőben a következő elveket kívánja szem előtt tartani : 1. A tanácsadó

orvosokként csak oly orvosok nevezendők ki, akiknek működése a katonai egészségségügy szempontjából különös értékkel bir.

2. Első sorban csak oly orvosok jöhetnek tekintetbe,akik a hadrakelt sereg köteléké ben működnek. 3. Mindenki, aki a tanácsadó orvossá kineveztetik,a katonai igazgatás által kijelölendő bármely szolgálatra kötelezi magát. 4. A katonaorvosi rang ne tétessék attól függővé,hogy ki milyen polgári állásban van.de igenis attól.hogy ki milyen katonaorvosi functlót végez.

5. Magasabb katonaorvosi rendfokozatok