A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1915-1916 (HU-SEKL 1.a 41.)
1915. november 23., 2. rendkívüli
1—!------------ - -« i».--£il ■ ISI Dr. SAFRAN EK JÁNOS magántanári képesítésért benyújtott tudományos munkálatainak bírálata. Előadó: Dr. ÓNODI ADOLF egyet. ny. rendkívüli tanár. A Tekintetes Tanártestület Safranek János tudományos munkálatainak bírálalával bízott meg, melyet a következőkben van szerencsém előterjeszteni: 1. A légutak betegáégeinek balneo-phyáiko-therapiája. Orvosi Hetilap 1909. Ugyanez németül. Pester mediz. chir. Presse. 34 lapra terjedő dolgozatában az idevonatkozó irodalom felhasználásával saját gazdag tapasztalatai alapján tárgyalja a klimato-aerotherapiát, az ásványvízkúrákat, a hydro- és thermotherapiát, az inhalatiós és pneumotherapiát és végül a mechanikai, elektromos és sugároztatási gyógyító eljárásokat. Ezen, a gyakorló orvosra nézve nagyon hasznos, dolgozata értékét különösen emeli azon törekvése, hogy az orr- és gégegyógyászati ismereteket és tapasztalatait minden fejezetbe beleszőtte, miáltal a balneológiának idevonatkozó, rendszerint hiányos, fejezeteit kiegészítette. 2. Az Ehrlich—Hata-féle aróenobenzolkezeléá a feláő légutak áyphilióeá bajaiban. Orvosi Hetilap, 1910. Ugyanez németül. Zeitschrift für Laryngologie, Rhinologie etc. 1911. A felső légutak syphilises bajainak 30 esetében alkalmazta ez új eljárást és közleménye az első idevonatkozó közlések között foglalt helyet, Észleletei azt mutatták, hogy lueses szövettermékek az oltás után igen gyorsan resorbeátódtak, szövetpusztulások, nevezetesen nyálkahártyaulceratiók feltűnő gyorsasággal hámosodtak, gyógyultak, körülírt granuloma, szét nem esett syphiloma gyorsan resorbeálódott. Egy lueses ozaena esetében is határozott javulást látott. Egy esetében, hol a lues és a tuberculosis együtt tordult elő, az oltás után a tuberculosus folyamat a gégében rohamos rosszabbodást mutatott, ezen észleletére felhívja a figyelmet és azon gyanújának ad kifejezést, hogy az arsenobenzol által kiváltott erős reactióval függ össze. Érdekes dolgozata, mely az első idevonatkozó közlések közé tartozott, az irodalomban több ízben idézve lett. 3. Anoámia ritka eóete. Orvosi Hetilap, 1911. Ugyanez németül. Berliner klinische Wochenschrift 1911. A szagláshiány ritka esetét közli a szaglás zavarainak rövid vázolásával. Esetében egy 16 éves leánynál testének különböző részein bőre elszíntelenedett, foltokban elfehéredett és ezen időszak alatt szaglása rohamosan rosszahhodott, mígnem kétoldali teljes szagláshiány és ízlési zavar következett be. Orr- és ideggyógyászati lelet negativ. Az irodalomban levő két esetet a szagló nyákhártya pigmentotrophiájával hozták összefüggésbe. Miután ezen kérdés még végleges tisztázást nem nyert, csupán érdekes és ritka esetének közlésére és az idevonatkozó csekélyszámú ismeretek felemlítésére szorítkozik. Tekintetes Tanártestület!
