A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)

1914. december 15., 4. rendes

193 3 és rugalmas hártyákkal határolt folyadéktömeg helyzete analog a labyrinthus folya­dékával, mely szintén csontüregben van és két rugalmas ablak határolja : a fenestra ovalis és rotunda. A zengő hangvillát ezen elefántcsontcsőre helyezi és a rugalmas hártyák előtt elhelyezett érzékeny mutatón tanulmányozza a folyadék viselkedését. Számos ellenőrző kísérlet alapján kimutatja, hogy a csonthengernek direkt átadott hangvillarezgések a folyadékban hullámmozgást hoznak létre a rugalmas ablakok felé. Ezzel elérte czélját: a hangperceptio egységét látja azon ténybe,n hogy a csontnak direkt átadott hangvillarezgéseknél (csontvezetés) is jelentkezik a levegő­vezetésnél talált physikai elváltozás : a folyadékban hullámmozgás. Természetes, hogy a levegővezetésnél ezen hullámmozgás kiinduló pontja a kengyeltalp, azért mind a két ablak épsége szükséges, míg csontvezetésnél elegendő a kerek ablak rugalmas­sága. Ezen az alapon másképen kell felfognunk a szokásos hangvillavizsgálatok eredményeit. A tíz eredeti kísérlettel megírt dolgozat németül átdolgozva most van sajtó alatt. 10. Rejtő dr. casuistikai közlései 7 dolgozatból állanak, a melyek részben a már említett vizsgálati módszerekre vonatkoznak (19—20), részint a mindennapos fülészeti praxisban szerzett különösebb megfigyeléseket közölnek, mint a 15—16-ik, a mely egy befúvás következtében előállott arczidegbénulást. ír le. A 14-ik és 2l-ik a gyermekpraxisból közöl eseteket, a 18-ik pedig egy operált és gyógyult sinus-műtét szövődményeit tárgyalja. 11. Említést érdemel a korrektúrában benyújtott 22. számú munka: «A fülé­­szet sebészeti vonatkozásai», a mely a Verebély-Manningen-féle sebészeti kézi­könyvnek lesz egyik fejezete. A terjedelmes dolgozat úgyszólván az egész fülészet­­nek dióhéjba szorított vázlata. Többi dolgozatai: referátumai és fordításai a szerző szorgalmáról és irodalmi ismereteiről tanúskodnak. Tekintetes Orvoskari Tanártestület! Rejtő Sándor dr.-nak egy pár értékes, önálló vizsgálatokon alapuló dolgozata van, melyek a külföldi szakirodalomban is megállják helyüket s ott idéztetnek is. Egy részük elméleti irányú, a hallószerv physiologiájának magasabbrendű kérdéseivel foglalkozik, más részük inkább gyakor­lati kérdéseket tárgyal. Mindkét irányú dolgozataival bebizonyította Rejtő dr., hogy nemcsak hogy teljesen uralja a szakmáját, hanem hivatottsággal is bír arra, hogy tudományát önálló vizsgálatokkal előbbre vigye. De súlyt helyezek arra is, hogy dolgo­zataival s nemcsak önálló kutatásaival, de összeállításaival is, bebizonyította azt is, hogy magas színvonalú tudományos képzettsége olyan fokú, hogy tőle mint magántanártól a fülészet egyetemi tanítása terén is sokat várhatunk. S ez nem mellékes szempont, mert 100-nál több magántanárunk közt ez idő szerint csak kettő van a fülorvos­­tanból habilitálva. Hogy Rejtő dr. tud és szeret tanítani, erről tanúbizonyságot tehe­tek, a mennyiben Rejtő dr. az évek során át működött a vezetésem alatt álló I. sz. anatómiai intézetben mint díjtalan gyakornok olyan megbízatással, hogy a bonczteremben a hallgatóságnak a hallószerv prseparálásában segédkezzék s ez irányú demonstratiókat tartson, a mely megbízásnak nagy buzgalommal s kitűnő sikerrel tett eleget. Véleményemet abban foglalóm össze, hogy fogadja el a tek. Tanártestület Rejtő Sándor dr. dolgozatait a magántanári képesítés alapjául s bocsássa őt a magántanári colloquiumra. Budapest, 1914 decz. hó 6-án. Lenhossék Mihály dr. ny. r. tanár. Franklin-Táxsulat nyomdába

Next

/
Oldalképek
Tartalom