A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1914. december 15., 4. rendes
192 2 íérhetővé; tapasztalatairól 1913-ban a brüsszeli nemzetközi gyógypsedagógiai congressuson is beszámolt. 4. «A hurut okozta középfülelváltozásokról» ez. dolgozatában (Orvosi Hetilap, 1912) a szerző Török dr.-ral szemben, a ki 1910-ben azt állította, hogy az otitis media a labyrinthusban okoz maradó elváltozásokat, azt vitatja, hogy ilyen elváltozások csak a középfülben jönnek létre. Minthogy ezeket az elváltozásokat gyógyítani nem tudjuk, fődolog a prophylaxis. Ezért hangsúlyozza a baj korai felismerésének szükségességét; fontos, hogy a tanító értsen hozzá, mert annak inkább van alkalma a bajt idejében felismerni, mint a szülőknek. 5. «A beteg torokmandulák sebészi eltávolításának javalatai és módjai» (O. H., 1910) ez. dolgozatába az egyre általánosabbá váló tonsillectomia módjairól és eszközeiről szól, az amerikai, angol, franczia, német, stb. egyetemeken látott módszerek és eszközök ismertetésével. 6. «A labyrinth-vizsgálat egy újabb módszeréről» czímű dolgozatával (Budap. Orvosi Újság, 1912) Rejtő dr. új térre lép : a labyrinthus physiologiájának és anatómiájának terére. Bárány módszerének ismertetése és gyakorlati értékének a bemutatása volt czélja az ürvosegyesületben tartott ezen előadásnak. A módszert azóta idegorvosaink épen úgy, mint a fülorvosok általánosan használják és a kisagyi szövődmények felismerésében nagy segítségükre van. 7. «A félkörös ívjáratok egyensúlyozó szerepéről» czímű tanulmánya (Orvosi Hetilap, 1913)|Hőgyes és Ewald klasszikus dolgozatain alapul, Hőgyes tanár néhány alapvető kísérletének megismétlésével. Ezen az alapon tanulmányozza a szerző a labyrinthus beidegzésének szerepét, illetőleg igyekszik az izomeltéréseket a physika statikai törvényeivel magyarázni. Azt bizonyítja, hogy a labyrinthus-beidegzés zavarából előálló összes izomeltérések mind egjúrányúak, tehát nem szabad azt mondanunk, hogy az izomeltérések a nystagmus irányával ellentétesek. Kimutatja, hogy a nystagmusban csakis a lassú componens ered a labyrinthusból, tehát ezzel kellene jelölnünk a nystagmus irányát, a mint azt Hőgyes tette. A dolgozat németül is megjelent. 8. «A Weber-tünet magyarázása» (Oi’vosegyesület, 1913, XII/12) czímű dolgozatban Mach mathematikai elvei alapján igyekszik magyarázni azt a tényt, hogy hangvezetési akadálynál a csontvezetést azon az oldalon erősebben halljuk. 9. «A csontvezetésről» czímű dolgozatban az élettani intézetben végzett laboratóriumi vizsgálatok eredményét közli. Azon alapelvből indul ki, hogy a hallószerv anatómiája és physiológiája megkívánja az egységet a levegővezetéssel és csontvezetéssel- történő perceptiónál, vagyis, hogy azonos physikai elváltozásokat kell okoznia a labyrinthusban úgy a csontvezetéssel, mint a levegővezetéssel történő hallásnak. E czélból először is (Bezold, Panse, Mach stb. klasszikus műveiből fixálja a levegővezetésre vonatkozó általánosan elfogadott nézetet, hogy i. i-minden levegővezetéssel felfogott hang a kengyeltalp mozgásai révén idézi elő a perceptióhoz szükséges physikai elváltozást a labyrintusban. (Hullámmozgás.) Ezután a csontvezetésnek a tankönyvekben általánosan elfogadott két útját tárgyalja, kimutatván, hogy sem az úgynevezett direkt, sem pedig az úgynevezett craniotympanalis vezetés nem lehet a csontvezetés útja. Érvei között elsősorban Bezold vizsgálataira hivatkozik, de támaszkodik a hallószerv anatómiai és szövettani, úgyszintén pathologiai adataira is. Mivel az eddig elfogadott két módot megdöntöttnek véli, újat alkalmaz: physikai kísérleteket végez- Ezen eljárásában Mach útmutatását követi, a ki már a múlt évszázadban kimondotta, hogy a fül fizikai törvényeinek megismeréséhez nem elegendők az anatómiai készítményeken végzett vizsgálatok, hanem physikai műszereket kell e czélra szerkeszteni. A szerző modellje egy 6 centiméter hosszú, 7 milliméter vastag elefántcsontcső, melynek két oldalát rugalmas hártyával zárja el és üregét folyadékkal tölti ki. Ezen csontedénybe zárt
