A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1914. december 15., 4. rendes
191 Dr. REJTŐ SÁNDOR magántanári képesítésért benyújtott tudományos munkálatainak birálata. Előadó: LENHOSSÉK MIHÁLY dr. egyetemi nyilvános rendes tanár. Tekintetes Orvoskari Tanártestület! A Rejtő Sándor dr. magántanári folyamodványához mellékelt dolgozatokat azzal a felszólítással vettem át a tek. Tanártestülettől, hogy róluk a magántanárság szempontjából bírálatot mondjak. E felszólításnak a következőkben van szerencsém eleget tenni. Átvettem 27 db nyomtatványt, a melyek közül azonban 10 német, ill. franczia fordítása a magyar nyelven is mellékelt dolgozatnak, úgy hogy Rejtő dr. irodalmi működése 17 közlésre redukálódik. E dolgozatokat négy csoportba lehet osztani: 1. önálló vizsgálatokon alapuló dolgozatok, 2. casuistika, 3. gyakorlati kérdések összefoglaló tárgyalása, 4. ismertetések. A következőkben czélszerűbbnek vélem, ha Rejtő dr. dolgozatait nem e felosztás szerint, hanem tárgyuk szerint csoportosítva ismertetem. 1. Anatómiai tárgyú az 1. sz. dolgozat: «Vizsgálatok a sziklacsonton» (Budapesti Orvosi Újság, 1909). E közlésében a szerző azokról a vizsgálatairól számol be, a melyeket külföldi tanulmányútja alatt Londonban Cheatle professor vezetésével végzett. 100 sziklacsontot külön e czélra szerkesztett fűrészgéppel felmetszett s megvizsgálta rajtuk a középfül szövődményes megbetegedéseinél nagy szerepet játszó dehiscentiákat. A kis dolgozat eredménye egy kis statistikai tábla, melynek számai megegyeznek a külföldi szerzőkéivel. 2. A 2. számú dolgozat: «A gyermekkori középfülhurutok oktanához» (Orvosi Hetilap, 1909) szintén statistikai dolgozat, 143 csökkent hallású és zavaros, behúzódott dobhártyájú gyermeken azt vizsgálta meg, hogy mennyiben hozható ez kapcsolatba az orr-garat kóros viszonyaival. Csak 27 esetben volt az orr-garat ép ; a többiben kisebb-nagyobb elváltozások voltak kimutathatók. 3. Ugyané tárgygyal foglalkozik következő dolgozata: «Normalis és gyengetehetségű gyermekek fül- és orr-vizsgálata (Budapesti Orvosi Újság, 1909), mely németül is megjelent a Pester Medizinisch-chirurg. Pressé-ben. Ebben 150 éptehetségű és 150 gyengetehetségű gyermek orr-fül-garat-leletét hasonlítja össze. A gyengetehetségűeknél 50% -ban talált adenoid vegetatiót, a normálisoknál csak 7%-ban. Kimutatja, hogy az aprosexia nasalist tulajdonképen az adenoid vegetatiónak a középfül-szövődménye okozza: a középfülhurut miatt nagyot hall a gyermek s ezen a réven marad vissza a szellemi fejlődésében. A garatmandula eltávolításával csak a hallás javulását érjük el; a gyengetehetségűséget a műtét közvetlenül nem gyógyítja. Ezeket a tapasztalatait a szerző a psedagogusok részére két népszerűén írt czikkében («A garatmandula kivételéről» és «Adenoid vegetatio a gyógypsedagógiában®, mindkettő a «Magyar Gyógypaedagógia®, 1909. évfolyamában) tette hozzá-
