A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1914. december 15., 4. rendes
6 káját adja elő röviden a fül egyes anatómiai részei szerint. A műtéti indicatiók és egyes műtéti módszerek fejezete alatt a fülgyógyászatban szokásos kisebb és nagyobb műtéteket tárgyalja rövid, de eléggé áttekinthető és érthető módon. 23. A garatmandula kivételéről, valamint 24. Az adenoid vegetatio a gyógy paedagogiában. (Magyar Gyógypaedagogia, 1909—1910.) 3, illetve 47* nyolczad oldalon megjelent, inkább szülőknek és tanítóknak szóló népszerű rövid ismertetése azon anyagnak, melyet a szerző már a 2., 3. és 5. szám alatt ismertetett értekezéseiben tárgyal. 25. Az orrvérzésről. (Budapesti Orvosi Újság. 1910. 3. sz.) Három nyolczad oldalon az orrvérzés csillapításánál az általánosan ismert eljárásokat sorolja fel. A vérző helyet kell felkeresni, ehhez specialis ismeretek szükségesek; Belloq-cső és tampon csak kivételes esetekben alkalmazandó. 26. Moyens d’empédier les troubles auditifs, a 6. szám alatt ismertetett közlemény rövid franczia nyelven megjelent kivonata. * Tekintetes Tanártestület! Az itt ismertetett orvosirodalmi munkákból kitetszik, hogy dr. Rejtő Sándor a fülgyógyászat több ágában irodalmilag működik. Anatómiai, klinikai és élettani fülgyógyászati kérdésekkel foglalkozik, e mellett a fülgyógyászat gyakorlati részébe vágó vizsgálatokat, az ezekre alapított statisztikai összeállításaival, valamint megfigyelt kóreseteknek közlésével és tudományos testület előtt betegeknek bemutatásával jelét adja annak, hogy a fülgyógyászati ismeretek mindennapi szükségletein felül bizonyos tudományos irányelvek szeinmeltartásával igyekszik egyes actualis kérdéseket önállóan megoldani és ezáltal az orvosi tudomány előbbrevitelén munkálkodni. Habilitatiós dolgozatnak feltüntetett egyik munkája: « A félkörös ívjáratok szerepéről» a hallószerv élettanába vágó oly kérdéseivel foglalkozik, a melyek mint az újabb búvárlatok és elméletek tárgyai még kidolgozás alatt állanak. Bár ezen munka inkább bírálata az egyes elméleteknek és felfogásoknak, de azzal, hogy a Hőgyes-féle, állatkísérleteken nyugvó felfogást az ampullaris idegvégkészülékre vonatkozólag a nystagmus irányának megjelölése tekintetében érvényre juttatni és ezáltal bizonyos egységes rendet az eddigi — szerinte hibás — elnevezésekkel szemben behozni igyekszik, a különben sokszor ellentmondó tünetek magyarázásánál, már ezzel tanujelét adja önálló kritikai gondolkodásának és annak, hogy ily tisztán tudományos kérdések tanulmányozásánál és megoldásánál kellő tudományos készültséggel és jártassággal rendelkezik. A másik kijelölt munka «A csontvezetésrőh ugyancsak a hallószerv élettani működésének a hallás mechanismusának még eddig eléggé nem tisztázott kérdésével kísérletileg foglalkozik. Ámbár ezen kísérletnél nincsen fizikailag és mennyiségtanilag levezetve és így bebizonyítva, sőt kétséges azon állítása, hogy a kísérlet tárgyát képező folyadékkal telt hengerre helyezett hangvilla kirezgései a hengert záró rugalmas hártyákon hullámmozgást váltana ki és így ezen kísérletre alapított azon állitása, hogy a csontvezetéshez <ícsak a kerek ablak hártyájának épsége szükséges» nemcsak bebizonyítva nincsen, de sőt egyes hallási tünemény (péld. a csontvezetés fokozottabb volta egyszerű dobhártya-átlikadásnál, vagy péld. ép dobhártyának folyadékréteggel való megterhelésénél)' ezen feltevés szerint nem magyarázható meg; — mégis tekintve ezen dolgozat egész tartalmát, — szerző jelét adja annak, hogy fülélettani kérdések magyarázatánál kísérletek beállításával önálló felfogással és így búvárkodásra való képességgel és készséggel rendelkezik. Dr. Rejtő Sándor, a ki jelenleg 33 éves budapesti gyakorló fülorvos, több külföldi lap szakreferense, a ki tudományos testületek előtt betegbemutatással és előadásaival előadói képességét is bebizonyította, az itt ismertetett orvos-irodalmi
