A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1915. június 1., kari választó
507 kező tényeket sikerült megállapítania. Az eleidin a stratum hasaiéban nem annyira cseppek alakjában, a hogyan ezt a histologusok ez ideig tanították, hanem homogénen festődő, nem élesen határolt, helyenkint megszakított, nyúlós anyag benyomását keltő képletek alakjában mutatkozik. A szaruréleg felsőbb részeiben ellenben, a hol ugyanis az eddigi szerzőkkel ellentétben az eleidint szintén megtalálta, már nem mint nyúlós anyag, hanem amorph rögök és korongok alakjában mutatkozik. Különböző reagensekkel vizsgálva az eleidint, ezt fehérjeszerű testnek tartja. Az eleidin fixálására legalkalmasabbnak a natriumchloriddal telített. 70—80%-os alkoholt tartja. Ebben az anyagban a szerző akár egy hétig is nyugodtan hagyhatta az eleidin-anyagot feküdni, az nem zsugorodott, sőt későbben a víz, az absolut alkohol és az eether-alkohol sem tudta már azt lényegesen zsugorítani, vagy kivonni. Még egy alkalmas eleidinfixálót ír le (1% vizes pikrin, 1% tannin, 1% salétromsavas oldat), melynek használata után lúgok és savak sem tudják az eleidint a készítményből kivonni. A Hanawa-féle haematoxylin-eleidint a szerző minden kétséget kizárólag ugyanazon rétegben és ugyanazon alakban találta, mint a már előbb leírt eleidint s így azt hiszi, hogy a Hanawa nem új anyagot, hanem a réginek újabb festési módját találta. Pathologikus viszonyok között vizsgálva az eleidin magatartását, arra a conclusióra jutott, hogy az eleidin mennyiségére és alakjára a bőrbetegségek nem gyakorolnak valami különösebb befolyást, csak heveny bőrgyulladásoknál és rosszindulatú daganatoknál csökkent az eleidin mennyisége. A kerato-glykogént Unnán kívül alig említi valaki az irodalomban és a szórványos leletek is annyira ellentmondók egymással, hogy szerző e kérdésnek pontosabb tanulmányozását a legkülönbözőbb glykogén-anyagokon szükségesnek tartja. Elsősorban azt a kérdést igyekszik megfejteni, hogy a máj- és a verítékmirigyek már régen ismert glykogénje és az Unna által elnevezett kerato-glykogén között feltalálható-e valamilyen rokonság. Élettani és mikrochemiai reactiók segélyével igyekszik ezt a kérdést tisztázni. Kísérleteinek az eredményét a következőkben foglalja össze: A kétféle glykogén rokonsága mellett szól, hogy az Unna-féle bőrglykogén a glykogénreactiót igen jól adja, továbbá destillált vízben oldódik; ellene szól, hogy a keratoglykogén nem mutatkozik szemcsés alakban. Szerző tehát a kétféle glykogén között valószínűnek tartja a rokonságot s azt hiszi, hogy a máj szemcsés alakú glykogénja a bőrben valószínűleg diffus alakban fordulhat elő. A szaruzsír megfestésére a szerző a rendelkezésére álló összes zsírfestő anyagokkal kísérletezett. A Langerhans által leírt ú. n. fekete keretet az osmiumos reductiós eljárással kitünően megkapta. Langerhans nézete szerint a fekete keret a keratozsír redukáló hatása folytán jön létre. Annak az eldöntésére, hogy a feketére festett keret tényleg zsíranyagnak felel-e meg, a szerző ugyanannak az anyagnak más metszeteit Sudan Ill-mal és scharlachvörös R-rel festette meg, s azt találta, hogy a keretnek megfelelő szövetrészlet az utóbbi festőanyagok iránt affinitást nem mutattak, szóval zsírt nem tartalmaztak. Az Unna által ismertetett secundser osmiumozással a szerző nem talált a szarurétegben zsírt, csak néha az egyes sejtek magüregeiben fekete rögöket, melyek azonban hosszasabb kimosás után eltávolíthatók voltak. Ezek a rögök véleménye szerint műtermékek. A fekete keret zsírtermészete ellen felhozza végre, hogy az 1%-os Ag. N03-os impregnálással is feketére szineződik, noha a chemiából ismeretes, hogy Ag. N03-ot a zsíros anyagok nem tudják reducálni. * Összefoglalva a mondoltakat, kiderül, hogy dr. Neuber Ede minden dolgozatában szigorúan tudományos irányban halad. A népszerű vulgarisáló törekvésektől teljesen távol, a legnehezebb kérdésekkel foglalkozik. Finom szövettani vizsgálatokat igénylő themát választott a rugalmas rostokról írt dolgozatában ; experimentál pathologiai és therapiai irányú az elektromos colloidfémekről írt dolgozata. Az elsők 5
