A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)

1915. június 1., kari választó

Manteufel és Bohne vizsgálatait, nevezetesen azt, hogy a spirochseták a látszólag ép, borotválatlan bőrön is képesek áthatolni. Ugyancsak positiv eredményt adott a tápcsatornába és conjunctivára való fertőzés is.

A természetes mentesség okát kísérletei szerint arra vezeti vissza szerző, hogy a leucocyták a spirochseták ingerére parasiticid anyagot választanak el, a mely a spirochaetákat megölni képes. Számos erre vonatkozó vizsgálata látszik ezt igazolni.

A nem fogékony galamb leucocyIáival összehozott spirochseták csakhamar elpusztulnak, a fogékony egér leucocytái mellett ellenben még 2 óra múlva is élnek a spirochseták.

Az ásáiai cholera Magyarorózágon 1910- éá 1911-ben. írták dr. Preisz Hugó egyet, tanár, dr. Gózony Lajos és dr. Lénárd Vilmos egyet, tanársegédek. (Orvosképzés 1912.)

A dolgozat a járvány lefolyását, elterjedését igyekszik oknyomozólag ismertetni.

Mindkét évben a fertőzött Duna és Tisza terjesztették főleg a cholerát. A dolgozathoz mellékelt térkép szembeötlően mutatja ezt; jóformán csakis ezen folyók melletti helységekben fordultak elő cholerás megbetegedések.

Az 1911-ik évi újpesti járványról, a mely kiindulópontja volt az ez évi országos epidémiának, külön fejezet szól. E szerint ott összesen 53-an betegedtek meg és 31-en, vagyis 58 % halt meg cholerában. 528 egyén ürüléke vizsgáltatott meg vibrioviselés szempontjából és ezek közül 87-nél volt positiv a vizsgálat, a kik közül később 46-an meg is betegedtek. Érdekes, hogy egy esetben a positiv lelet után csak 19 nappal állott be a megbetegedés. Ez még más felhozott esetekkel együtt eléggé megokolja a szerzők azon véleményét, hogy az öt napi megfigyelés choleránál nem elegendő, azaz nem megnyugtató.

A dolgozat még sok egyéb érdekes adattal szolgál a járvány leküzdése körül tapasztalt hiányokról. A dolgozatból egyébként kitűnik, hogy Gózony az 1910. és 1911-iki cholerajárvány alkalmával, a midőn az egyetemi bakteriológiai intézet a belügyi kormány részéről az egész országra kilerjedőleg a choleravizsgálatokkal megbizatott, a choleravizsgálatok körűi igen intensiv működést fejtett ki az ország egészségügye érdekében.

lót die normale Serumbakterizidie komplex ? Zeitschr. f. Immunitätsforsch. 40. köt. 2. füzet, 1912. és Magyar Orvosi Arch. 1912.

Miután a haemolysinekről kimutatták, hogy complexhatásuak, per analogiam átvitték ezt a normalis savó baktériumölő anyagaira is. A dolgozat kísérletileg igyekszik ezt a kérdést tisztázni.

Az első kísérleti sorozat azt állapítja meg, hogy a különféle állati savók általában minő baktériumokat képesek ölni. Az eredmény eléggé meglepő. Általában a különböző származású normalis savók ugyanazon bakteriumféleségeket ölik, csak a staphylococcusnál van kivétel, mert ezt gyorsan csak a nyúlsavó öli, a kacsasavó ellenben egyáltalában nem öli. A kísérletei szerint az inaktivált nyúlsavó egyedül nem ölte a staphylococcust, friss kacsasavó hozzáadására sem. Ellenben, ha az inaktivált nyúlsavóban ázott coccusokat a fölösleges savótól megszabadító és így vitte be kacsasavóba, akkor elpusztulnak.

A normális tengerimalacz-savó albumin-része csak úgy nem öli egyedül a dysenteria-bacillust, mint a globulin-rész, a kettő együtt azonban igen. Az inaktivált savó szintén nem öli, de ha kevés serumalbumint adunk hozzá, akkor öli. Ebből a szerző következteti, hogy az inaktivált savóban és a globulin-részben vannak az amboceptorok, az albuminban pedig a complement természetű anyagok. A normális bactericidia tehát complex hatású.

A következő kísérletben még úgy igyekszik megerősíteni ezt az állítását, hogy hidegben kimeríti bacteriumokkal a savóból az amboceptorokat és ehhez a többé nem ölő savóhoz ad globulint (amboceptort), a mi által az ismét ölővé vált.

Az embryonalis savó nem öli a dysenteria-bacillust szerző szerint azért nem,