A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1915. június 1., kari választó
hPi Gózony, hogy az amerikai szerzők az említett, hacillusok körül rossz technikájuk miatt nem látták a tokot. A Párisból a Pasteur-intézetből szerzett tenyészetekben könnyen sikerült Nuttall tanárnak demonstrálni a tokot. A bacillariá dqóenteria hazánkban. írták dr. Gózony Lajos, dr. Lénárd Vilmos tanársegédek. (Magyar Orvosi Archivum 1913.) Szerzők a Magyarországon elsőizben megejtett dysenteria vizsgálatairól számolnak be. Előszavukban rámutatnak arra, hogy hazánkban eddig mi sem történt a vérhas leküzdésére, holott a bacillushordozók kikutatásával és az ilyen egyének felvilágosításával másutt mindenütt igen szépen csökkentették a megbetegedések számát. 31 vizsgált eset közül 18-ban volt positiv a vizsgálat eredménye. 5 esetben Kruse, 5-ben Flexner, 1-ben Y bacillus és 6 esetben paradysenteria bacillust találtak. Megállapíthatták a szerzők, hogy az agglutinatio nem oly alkalmas a különböző typusok elkülönítésére, mint a czukros táptalajok, sőt egy érdekes kísérleti sorozatban kimutatják, hogy némely esetben a typhussavó is agglutinálja a Flexnerféle bacillust. Új észleletképen megemlítik, hogy a Shiga Kruse-typus a többiektől eltérőleg közönséges agaron, nem homogen, hanem finoman csíkos szerkezetű telepeket képez. Sikerült nyulakat az epehólyagba oltva dysenteria-bacillus hordozókká tenniök. Egyes nyulak ürülékében még három hónappal az oltás után is ki voltak mutathatók a bacillusok. A legalkalmasabbnak bizonyult ilyen irányú kísérletezésre az Y bacillus. * Dr. Gózony Lajos tudományos fejlődésének menetét nem volt alkalmam figyelemmel kisérni, munkálkodásának rejtekeibe nem nyerhettem bepillantást. így tehát tisztán az előttem fekvő tudományos dolgozatai alapján mondhatok véleményt. Munkáinak túlnyomó része serologiai-, kisebb része morphologiai irányú. A bacteriumokon kívül a protozoákra is kiterjedt a figyelme. A Magyarországon előforduló dysenteria és cholera-esetek rendszeres bacteriologiai vizsgálatai folytán igen érdemes munkát végzett és nagy szolgálatot tett hazánk közegészségügyének. Ezen vizsgálatok épúgy mint az eclampsiára, serumra, a serumbactericidiára, a spirocháták behatolási módjára, a bacterium-septicämia hämorrhag. burkaira vonatkozó dolgozatai alaposságról, önállóságról, inventióról tanúskodnak és több új tényt derítettek ki. Vizsgálati eredményei élénk visszhangra találtak külföldi, főleg amerikai és angol szaklapokban is és jól esik látni, mint védi álláspontját megtámadóival szemben is, s hogy száll síkra meggyőződése helyességének teljes tudatában. «A gyakorlati Bacteriologia zsebkönyve, serologiai függelékkel» czímű 190 oldalra kiterjedő kis könyvével, melyet dr. Lénárd Vilmos-sal együtt szerkesztett, igen hasznos szolgálatot tett a magyar orvosi irodalomnak, a mennyiben a microbák vizsgálatának és a serologiai reactióknak bevált módszereit szabatosan és áttekinthető módon ismerteti. Dr. Gózony Lajost tudományos munkássága alapján tehát teljes mértékben érdemesnek tartom a magántanári képesítésre és melegen ajánlom a Tekintetes Tanártestületnek, méltóztassék dr. Gózony Lajost a további magántanári cselekményekhez bocsátani. FRANKUN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
