A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)

1915. június 1., kari választó

5. A plexuá brachialiá traumád hűdéóeiről. (Budapesti Orvosi Újság, 1914.)

A kari idegfonatra vonatkozó klinikai és bonctani adatok nem teljesen fedik egymást s ezért kiváló érdekességgel bír szerző esete, amelyben egy fejszevágás a plexus és a gerinczoszlop közti részen sértette meg az V. és VI. nyaki ideget.

A mozgási bénulások a váll, felkar és részben az alkar izmait illették, míg az érzési bénulás a nyakra is felterjedt a fülig, amiből kitetszik, hogy a plexus brachialis által beidegzett bőrregiók sokkal nagyobb kitérjedésüek, mint azt a leíró bonctan tanítja.

6. Cerebraliá gyermekhűdéd által okozott idiotiómuá egy eáetének kórázövettana. (Elmeorvosi értekezlet munkálatai, 1905.) Egy 24 éves nőnek, aki gyermekkora óta diplegia cerebralisban szenvedett súlyos, spasticus hűdéses tünetekkel, s aki amellett teljesen idióta is volt, halála után szerző az agy egyik felét frontális, a másik felét horizontalis sorozatos metszeteken dolgozta fel s megállapította, hogy az agyi elváltozások a lobaris sclerosisra jellemzők és valószínűleg olyan nagy kiterjedésű encephalitisnek a következményei, amilyent Jendrassik és Marie leírtak. Az agykéregben az érintő irányú rostok nagyrészt hiányoztak, ép így a supraradialis rostozat is. Az érdekes eset csak kivonatosan van ismertetve.

7. A glycerophoáphatok therapeuticuá értékéről. (Budapesti Orvosi Ujág, 1906.) Szerző a Nervinol Barabást a hysteria és neurasthenia néhány esetében jó sikerrel használta s a szert vas és bromtartalma miatt fölébehelyezi a többi glycerinphosphatos készítményeknek.

8. A Waóáermann-reactio értéke a tabeá diagno diádban. (Orvosi Hetilap, 1910.) A közlemény először általánosságban ismerteti a Wassermann-reactio értékét a syphilis felismerésében, azután azon tapasztalatokról szól, amelyeket mások tettek a Wassermann-reactióval tabeses betegeknél. Szerző maga 109 tabesben szenvedő beteg vérét vizsgálta meg Wassermann-reactióval s az esetek legnagyobb részében syphilisre jellemző kötést kapott, feltűnő gyakran azoknál, akik a luest tagadták. Azt, hogy valakinél az idegrendszerbeli elváltozások, különösen a tabes és paralysis maguk is syphilises eredetűek, szerinte az bizonyítja legjobban, ha a cerebrospinalis folyadék is adja a Wassermann-reactiót; erre nézve azonban nincsenek vizsgálatai. A kezelésre nézve azt hiszi, hogy a tabest luesellenes gyógyeljárással lényegesen befolyásolni nem lehet.

9. Zur hydriatiáchen Behandlung von Erregungázudtünden. (Pest. med. Presse, 1909.) A kis közlemény először a protrahált langyos fürdők jó hatásáról szól; szerzőnek magának inkább a csak 1—2 óráig tartó langyos fürdőkre nézve van tapasztalata, amelyeknek jó izgalomcsillapító hatását látta, felülmúlva e tekintetben a sedativ gyógyszereket; álmatlanság esetén a fürdőt nedves begöngyöléssel köti össze. Az elért jó hatást részben a vérnyomás csökkentésének, részben psychicai befolyásnak lehet tulajdonítani.

10. Über den Infradpinatud-Reflex. (Zeitsch. f. d. ges. Neurol, u. Psychiatr., 1910.) Schaffer, majd utána Bechterew és Steiner megállapították, hogy a musculus infraspinatus inas részének kalapácscsal való megütése által a felső végtagon mozgás váltható ki, amely adductióból és forgásból tevődik össze. Frey rendszeresen megvizsgálta ezt a tünetet 350 egyénnél, akik a legkülönbözőbb idegbajban szenvedtek s a reflex mindössze a poliomielitis 4 olyan esetében hiányzott, amelyek a nyaki részt illették, úgy hogy ez a tünet gyakoriságára nézve felülmúlta a triceps-reflexet. Keletkezését illetőleg szerző azok nézetéhez csatlakozik, akik azt nem egyszerű izomösszehuzódásnak, hanem valóságos reflexnek tartják. Ezen reflex csak akkor hiányzik, ha a reflexív megszakadást szenvedett; féloldali hiány mindig kóros jelenség. A pyramispályák megbetegedésekor a reflex mozgásjellege is megváltozik, amennyiben a kar távolodik és könyökben behajlik.

11. Az enedol hatáda a metalueded idegbeteg áégekre éá a Waááermannreactióra. (Orvosi Hetilap, 1911.) Über die Wirkung deá Enedolá auf die meta-