A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)

1915. június 1., kari választó

vérsejtjeinek befecskendezése után sikerüli Donath—Landsteiner-féle kísérlettel kimutatható autohaemolysin létrehozása, a mely azonban csak erős munka után adott positiv eredményt. Trypanosoma-infectio még nagyobb mértékben idézte elő a hatást, mint a munka. Előzetes saját vérreli immunisalás nélkül autohaemolysin sem munka, sem trypanosoma-infectio után nem volt kimutatható.

3. A bacteriologiai vérvizsgálat jelentőségéről typhus abdominalisban.

O. H. 1910. 12 eset közül 10-ben tudta a vérből a typhusbacillust kimutatni. Egy esetben a vért tengeri malacz hasüregébe fecskendezte és az állat hasüregében talált genyben már 12 óra múlva kimutathatta a typhusbacillust.

4. A coli- és typlius-sepsisről. Orvosképzés 1912. A sepsis ama definitiójával szemben, a mely ennek fogalmát a bacteriumoknak a vérben folyó szaporodásához köti, mint clinikus a sepsis fogalmának kiterjesztését proponálja azokra az esetekre is, a melyekben ugyan a vérben a bacteriumok nem szaporodnak, de a kórképben mégis a vérben keringő bacteriumok hatása uralkodik.

5. Über Colisepsis. Kiin. Beitr. 1913. Az idevonatkozó irodalom feldolgozása saját eseteinek tekintetbe vételével.

6. A fertőző betegségek. Jendrassik belorvostani tankönyveinek egyik 160 lapra terjedő fejezete.

C) Habilitatiós dolgozatok.

1. A zsírtáplálás szerepe az acetontestek képződésénél. A Korányi-pályadíjjal jutalmazott munka. M. O. A. 1907. Három diabetesben szenvedő ember közül kettőnél fokozódott a ß oxy-vajsav kiürülése a diaeta kibővítése után vajjal. A harmadik igen súlyos, amúgy is nagy acidosisban szenvedő és sok szénhydrátot fogyasztó beteg ß oxy-vajsav kiválasztása vaj adására nem nőtt. E tapasztalatok szaporították az érveket amellett a felfogás mellett, a mely az acetontestek főforrásának a zsírt tekinti. További bizonyítékul Fejes 5 állatkísérletet ismertet, a melyekben vaj phloridrindiabeteses kutya ß oxi-vajsav kiválasztását is fokozta.

2. A bacterium coli commune fertőzőkepességéről. O. H. és D. M. W. 1910. Egy biztosan és egy valószínűleg tonsillaris eredetű coli sepsis esetet ismertet, a melyben a vér a coli bacillust agglutinálta. Egy cholelithiasisban és egy typhusban szenvedő beteg vérében a coli bacillus rövid időre megjelent.

3. Bacterium-termékekkel előidézett anaemiáról. O. H. és D. A. f. K. M. 1911. Lüdke vezetése alatt Würzburgban végzett dolgozat. Bacterium coli, dysentria és typhusbacillus tenyésztésből Rembitschek methodusával véroldó-mérget vont ki. Azt házinyúlakba és kutyákba fecskendezve, sikerült anaemiát előidézni, a mely a vörös vérkép tekintetében az anaemia perniciosa képéhez hasonlított. Fontos és eredeti az az eljárása, a melylyel a coli bacillus virulentiáját és véroldó hatását azzal fokozza, hogy crotonmag porával előidézett bélcatharusban szenvedő kutyának adott be colibacteriumtörzset és a bél fekélyesedő részéből tenyésztette azt újra ki.

E vizsgálatok folytatását részben Lüdkével közösen, nagyrészt azután Budapesten önállóan végezte. Felőle Lüdkével együtt 1912-ben a wiesbadeni congressuson, 1913 ban a D. Arch. f. kiin. Med.-ben és magában ugyanez évben az Orv. Hetilapban számolt be. Továbbá eredményei voltak, hogy majmokon kellő technikával az aneemia perniciosa vérképét és bonczolási leletét híven sikerül utánozni, továbbá hogy bélbetegek és anaemia perniciosában szenvedők bélbacteriumából feltűnően hatásos véroldóméreg nyerhető, a mely valószínűleg zsírsavvegyületnek t ekintendő.

Dr. Fejesnek irodalmi munkássága komoly tudományszeretetet, jó kísérleti technikát, eredményeinek józan értelmezésére vezető kritikát és alapos irodalmi ismereteket árul el. Buvárlati eredményei közül érdekes annak kimutatása,