A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1914. december 15., 4. rendes
i 84 megbetegedéseket előidéző tonsillák teljes kiirtását tonsilectomiát tartja csak czélravezetőnek. Úgy az egyik, mint a másik műtéti eljárást közelebbről ismerteti és azon eljárásokat tárgyalja, a melyeket az utóbbi nagyobb műtétnél betartani szükséges. 6. Vergleichende rhinootologische Untersuchungen an normalen und Schwachbegabten Schulkindern. (Zeitschrift f. die Erforschung u. Behandlung des jugendlichen Schwachsinns. 1910.) 12 oktáv oldalon azon összehasonlító vizsgálatainak eredményéről értekezik, a melyeket 240 rendes szellemi képesség és 220 nehézfelfogású 9—-16 éves gyermeken végzett. A míg a rendes szellemi képességű gyermekeknél hallási zavart csak 10%-ban talált, addig a gyengeelméjű gyermekeknél 30%-ban volt ez található, ennek megfelelően épelméjű gyermeknél dobüregbántalmat 30%-ban, gyengeelméjű gyermeknél 70%-ban talált és ezzel párhuzamosan a míg épelméjű gyermekeknél az orrgatüreg 240 eset körül 129 esetbe volt épnek nevezhető, addig a 220 gyengeelméjű gyermeknél csak 29 esetben volt épnek mondható. Ezen orrgarat-megbetegedés az orrgarat-mandula és az alsó orrkagyló megnagyobbodásában jelentkezett. Megfigyeléseiben arra a következtetésre jut, hogy bár feltűnő a gyengeelméjű gyermekeknél az orrgarat és ezzel kapcsolatos hallószerv-bántalom, mindazon által a gyengeelméjű gyermekek figyelmetlensége, rossz felfogása, egyszóval szellemi visszamaradottsága nem volt befolyásolható ezen bántalmak gyógyításával nem úgy, mint az épelméjű ily bántalomban szenvedő gyermekeknél, a kiknél az úgynevezett aprosexie tünetei a megfelelő műtéti beavatkozással javultak. 7. A hurut okozta középfülelváltozásokról. (Orv. Hetil. 1912.) 47* oktáv oldalon a dobüreghurut kóros elváltozásait ismertetve az újabban ajánlott pilocarpin-kezelés állítólagos jó eredményét nem az egyesek által vélt, a dobüreg huruthoz társult labyrinthitis serose gyógyulásából magyarázza, hanem csak a középfülben székelő kóros elváltozások javulásának tartja. 8. «A labyrinthusvizsgálat egy újabb módszeréről» (Budapesti Orvosi újság 1012). A budapesti kir. Orvos-egyesület 1912. II. 3-án tartott ülésében ismerteti és magyarázni igyekszik azon újabb vestibularis és agyacs működésére vonatkozó vizsgálati módszert, melyet Bárány wieni fülorvos újabban dolgozott ki. A míg ugyanis Bárány eleinte a vistibularis ideg működéséről azt hitte, hogy a vestibularis ideg izgalmára a szem-nystagmus akként jön létre, hogy a nerv. vestibularis rostái áthaladva gangl. vestibulären összeköttetésbe jutnak a Deiters-iéle maggal a melynek tengelyszálai a hátulsó hosszú kötegekben a nerv. oculomatarius és nerv abducens-hez mennek, másrészt ezen Deiters-féle mag egyes, a vestibularis idegpályával összefüggő tengely szálai a vestibulospinalis pályán a gerinezvelőbe jutva magyaráznák meg a vestibularis-ideg izgalma esetén a test egyensúlyi zavarait, addig Bárány újabb vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kisagy a n. vestibularis központi szerve, a melyben az egész test izomcsoportjainak irányok szerint elhelyezett góczpontjai vannak, a melyeiknek állandó tónusát embernél csak részben végzi a két labyrinthus izgalma, sőt a labyrinth működésének kiesésével beálló egyensúlyi zavarokat idővel az agykéreg tónusa compensálhatja. A vizsgálat abban áll, hogy a kinyújtott felső végtag mutatóujjával úgy a függőleges, valamint a vízszintes síkban a látás kizárásával egy fix pontot érintetünk. Előbb említett pályák épsége mellett nincsen «félremutatás» ; ellenben úgy labyrinth-bántalommal járó nystagmusnál (ezzel ellenkező oldalon) vagy ép labyrinth mellett agyacs megbetegedésnél a beteg a kitűzött ponttól félre mutat. Ily vizsgálati módszer segélyével sikerült két ízben agyacsbántalmat kórismézni. 9. Über eine Methode der Untersuchung des Labyrinths. (Der Zeigeversuch v. Bárány.) Az előbbeni közleménynek német fordítása, a mely a Pester Medici,uisch-chirurgische Presse 1912. 20. számában jelent meg.
