A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)

1914. december 15., 4. rendes

Dr. DOLLINGER BÉLA magántanári képesítésért benyújtott tudományos munkálatainak bírálata.

Előadó: Dr. KUZMIK PÁL egyetemi nyilvános rendes tanár.

0

Tekintetes Tanártestület!

Dr. Dollinger Béla egyetemi tanársegéd a «Testegyenészet»-ből magántanári képesítésért folyamodván, kérelmével a tek. Tanártestület az 1914 május hó 20-án tartott VI. rendkívüli ülésén foglalkozott első ízben. Ez alkalommal a további magántanári képesítési cselekményekhez bocsátotta s a tudományos munkásságának egyik bírálójául alulírottat bízta meg. Megbízatásomnak alábbi jelentésemben van szerencsém megfelelni.

Dr. Dollinger Béla benyújtott munkálatai a következők:

1. A végtagok izületi porczainak vaótagóága. (Magyar orvosi archivum 1914. V. köt. I. füzet.) Dolgozatában beszámol azon vizsgálatairól, melyeket három hulla anyagán a Lenhossék tanár intézetében végzett s a melyek által a Sappey, Poirier és Wolff vizsgálatait beigazoltaknak találta.

1. Gümős eredetű tályogok éó áipolyok gyógykezelődé bismuthpastával E. G. Beck ózerint. Bövid közleményében beszámol azon eredményekről, melyeket 16 esetben elért azon eljárással, a melyet Beck ajánlott. A gümős sipolyjáratoknak bismuth-vaselin paraffinnal való kifecskendése által négy esetben gyógyulást ért el. Az eljárást veszélytelennek állítja s a jodoform-glycerin kezelésnél előnyösebbnek tartja, mert nem oly veszélyes (!) mint ez utóbbi s mert nem büdös. A bismuth mérgező hatására nem hívja fel az olvasó figyelmét.

3. A myoáitid ossificans progressiváról. (Orvosi Hetilap 1910. 13. sz. és bemutatás az orvosegyesületben.) Egy 8 éves fiú kifejezett myositis ossificans progressivájának leírása és ezen aránylag ritka kórkép pathogenesisének és pathologiájának ismertetése.

Ezen lényegében a test izmainak lassú, progressiv, feltartóztathatlan megcsontosodásában álló folyamat konkrét esetben a kifejlődés stádiumában volt és főleg a hát és a nyak izmait alakította át csontszövetté. Ezen értekezést idevonatkozó történeti összefoglalás és három Röntgen-felvétel kíséri.

4. A járóképesség helyreállítása 17 év óta fennálló kétoldali kiterjedt gyermekbénulás esetében. (Lásd Orvosi Hetilap, 1911 és bemutatás a Magyar sebésztársaságban, 1911.) Kasuistikus közlemény, melyben egy 17 év óta fennálló polyomyelitis acuta anterior (Heine-Medin) után visszamaradt alsó végtagok hüdésének esetét írja le. Inmetszés, erőszakos nyújtásokkal, rögzítő kötésekkel pár hónap alatt elérte, hogy betege alkalmas támasztó gépben mankó segítségével járhatott. Felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy szakszerű, kitartó gyógykezeléssel még ily elhanyagolt esetekben is javíthatunk a beteg sorsán.

5. Sebészeti esetek. (Orvosi Hetilap, 1912.)

a) Más egyén sérvtömlőjének (homoeoplastikus) szabad átültetése a resecált merev kéztőizületbe. Beszámol két esetéről, a melyeknél a Lexer és Deutsch-