A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1914. december 15., 4. rendes
Í56 V. Népszerű közlemények. 1. Elmebetegekről és azok ápolásáról. (Jó egészség. 1904.) 2. Alkohol und Nervensystem. (Előadás. Siebenb.-Deutsches Tagebl. 1908.) 3. Az alkoholizmus társadalmi szempontból. (Előadás. Az alkoholizmus, melléklete.) 4. Az öröklésről. (Előadás. Természettud. Közi. 1908.) 5. Az elmebajok megítélése és az elmebajosok helyzete liajdau és most. (Előadás. Természettud. Közi. 1912.) Áttekintve Epstein László dr. dolgozatain, úgy elsősorban is ki kell emelnem irodalmi munkásságának többoldalúságát, mert ebben idegszövettani, klinikai, therapiai és elmebetegügyi, sőt népszerű dolgozatokkal vegyest találkozunk, tehát folyamodónak szaktevékenysége széleskörűnek mondható. Igaz ugyan, hogy dolgozatai számra nézve nem tekintélyesek, de annál becsesebbek a tárgy helyes megválasztása és különösen ennek mintaszerű kidolgozása révén. Két idegszövettani dolgozata, bár az első 22, a másik 13 év előtt jelent meg, ma is aktuális becscsel bir; a nvúltvelő rendellenes kötegeiről szóló közlés értékes morfológiai adat a paralizis endogenézisének ma is szőnyegen levő kérdéséhez, míg az agykéreg velős rostjainak sorvadása a tabes- és paralisisnél oly kérdés, a mely a tudományt még a jövőben (persze szélesebb alapon megejtendő kidolgozás alapján) foglalkoztatni fogja. A szerencsés thémaválasztást és a forma meg tartalom tekintetében egyaránt szép kidolgozást még inkább Epstein klinikai dolgozataiban látjuk érvényesülni, a mely irány őt egyébként is leginkább érdekli. A menstruális elmezavarról szóló munkájában valószínűvé teszi ennek sok esetben epilepsiás lerinészetét és ugyanilyen következtetésre jut a migrainenek egy bizonyos alakjára nézve; utóbbi felfogását a legújabb szerzők (1. Flatau) többé-kevésbbé elfogadták. A figyelmes észlelő munkájaként tekinthetők megjegyzései az elmebetegség gyógyulásának kritériumairól és fajpsychiatriai adatai élénken bizonyítják a kínálkozó tárgyak iránt való nagy érzékét, mert nagyszebeni igazgatósága alatt figyelme a magyar, szász és román népesség elmebeteg-anyagának faji vonatkozásain mindjárt megakadt és ezeket érdekesen fel is dolgozta. Mindenképen legjelentősebb Epsteinnek habilitácziós munkája, a f. évben megjelent előadása: «A tengerentúli kivándorlás elmeorvosi szempontból», melyben tudományos egyénisége teljességében domborodik ki. Itt érvényesül elsősorban ismét az érdekes és gyakorlatilag fontos kérdés helyes felismerése és ennek széles alapon, de élesen megvont keretben való kifejtése. Bárha ezt a thémát oly jeles német szerző, mint Weygandt, a hamburgi nagy elmegyógyintézetnek igazgatója már tárgyalta, de sem klinikailag, még kevésbbé szocziológiai tekintetben oly részletességgel mint Epstein, nem kezelte. Folyamodó u. i. nem elégedett meg azzal a psychiatriai ténynyel, hogy a kivándorlás, mint milieu-tényező disponált egyéneknél okozója lehet többnyire múló elmezavarnak, a melyet klinikailag ainentiának lehet minősíteni, hanem széles látókörrel járván meg a kérdést, figyelme különösen a társadalmi vonatkozásokra irányult és e tekintetben több igen életrevaló konkrét javaslattal állott elő, a melyek jelentőségét az bizonyítja, hogy értesülésem szerint azokat a m. kir. belügyminisztérium máris hivatalos consideratio tárgyává tette. Csak épen megjegyezni bátorkodnám, hogy Epstein fentjelzett tárgyát a budapesti orvosegyletben előadván, formás előadási modorával általános és élénk tetszést aratott. A mi végül Epstein therapiai és elmebetegügyi dolgozatait illeti, úgy ezekben nagy odaadást látunk megnyilvánulni azon ügy iránt, a melynek szolgálatában ő immár 25 év óta áll. A népsanatoriumok kérdése, az elmegyógyintézetek sok ágasbogas ügye hivatott és lelkes szószólóra akadt Epsteinban, a ki ilyképen elsőrangú szervező képességnek bizonyul. Utóbbi tekintetben maradandó emléket biztosított
