A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1913-1914 (HU-SEKL 1.a 39.)

1913. október 14., 2. rendes

betegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak a belügyminister úrhoz intézett beadványában foglalt kérelmek 1.,, pontját illeti, a betegsegélyző pénztárnak a tagok kórházban való elhalálozásáról való értesítése tisztán administrativ jellegű intézkedés volna,a minek teljesithetése elé a kórházi,respecti ve klinikai gondnokságok részéről semmi akadály sem gördülne, s a mi, ha a klinikai gondokságnak tudomása van arról,hogy az illető egyén pénztári tag volt,igen könnyen ki is vihető.

Sokkal inkább megfontolandó a kérelem második pontja,mely a kórházi szabályrendelet 20 §-ának olyan értelmű módosítására vonathozik,mely szerint a kórházban elhalt,a hozzátartozók gondoskodása hijján a pénztár által eltemetendő hulláknak az egyetemi oktatás céljaira való átengedése az illető pénztártól külön kikérendő engedély alapján történjék,úgyszólván teljesen elvágná az emberi testen való gyakorlati oktatás útját,a mennyiben ' természetesen a tanítás hullaanyaga főképen az ezen társadalmi osztályokba tartozók közül kerül ki,s foknak a száma,a kik a pénztár gondoskodása körén kívül esTe„ mint minden gondoskodás nélkül maradók a tanításra felhasználhatók lennének,igen csekély.

Igaz ugysp.hogy a betegsegélyző pénztár a szóban forgó felterjesztésben foglaltak szerint nem zárkózik el a tudományos szükségletek és igények kielégítése elől,de ez a kijelentés abban a formában, a melyben afelterjesztésben foglal-