A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1913-1914 (HU-SEKL 1.a 39.)
1914. május 26., 6. rendkívüli
6Vbb. 635 lagos át idomulásra vonatkozólag ir Ír több érdekes tudót Lielynknt uj mód' szór szerint paraffinnal in situ való kitöltésnél konzervált. A bordabará.zdákkal kapcsolatban raég a felső lebenyek hörgr«ndszerére vonatkozó vizsalátáira is kitér. Schmorl ég Kort az első bordapár barázdájához fűzött magyarázatokkal megerősíteni vélték Birch-Hirschfeld ismert nézetét Bireh-Kirsehfeld egyéb generális disponáló sajátságokon kivül a csucshörgöknek egy elég gyakori egyéni hibáját is észlel te, mely abban áll,hogy a subapicalis horgok hátul gyakran összeszorul tak s végágaik elgörbültek és el is korcsgsultak, mintha csak térbeli kifejlődésük gátlást szenvedett volna. Ezen észleletekre alapította Birch-Hirschfeld azon tanát,ho*zy a tüdőtuberkulózis gyakran mint elsődleges nyákhártyatuberkulózis a subapicalis hörgőkben veszi kezdetét. 30-nél több líood-öntvényből in situ uj yiódszer szerint készült hörgpraeparatuiiira alapított megfigyeléseivel kimutatta, hogy a Birch-Kirschfeld által észlelt görbületek voltakép nem kóros jelen ségek, hanem az «X- spiratiós állapotnak felelnek meg. Részint inspiratiós, részint exspiratiós helyzetben készített corrosiós praeparatűnőkről ugyanis a következő jelenségek voltak leolvashatók. Exepirationál a tüdők hilusa felemelkedik, a hörgngpkon pedig spiralis és hullámos gorbületok állanak elő. Inspirational ellenben a hilus leszáll és a hörgágpk kiegycnedednek.Legfeltűnőbb a horr£igak merev ki «.jenesedé se a csúcsokban és a basalis részekben. E kísérletek tehát más oldalról is megerősítették Orsós régebbi vizsgálataiból folyó azon tételt,hogy a rekesz a tüdők csucsi részeire is igen jelentékeny tr 9.tó,azaz respiratiós hatást fejt ki. De uv;3felől a szóban for p kísérletek elveszik Birch-Hirschfeldnek a subapicalis hörgágakra vonatkozó leletéinek bizonyitó eredtjét is; mert hörgpntvényei mind a tüdők exspira ti ós állapotában készültek és igv az azokon talált elferdülések és görbületek csak az exspiratiás phasisáak megfelelő átmeneti jelenségeknek tekinthetők. iicggyőz otíésael pathologiásnak mondható állapotot az angularis horgasakon csak akkor talált ursós, ha a megfelelő tüdőrészletben egyéb kóros elváltozások is voltak jelen.- Végül még a Ereund,Schmarl ég Birch- Hirschfelci-fíle tanokkal szemben hangulyossa,hogy a fejlődő tüdőssovetnek,illetőleg hör;gágainak a mellkas falán való megtorlódésa és maradandó akadályoztatása még abban az esetben sem volna lehetséges,ha az esetleg
