A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1913-1914 (HU-SEKL 1.a 39.)
1914. május 26., 6. rendkívüli
5- 623 pathologiai társulatban egyes fel szólal ókkal szemben is fen tartja. P./ Die Prädilektionsstellen der indirekten Verletzungen und der Halswirbelsäule. Az első nemzetközi kórtani kongressus munkálatai.Torino. 1911. Tartalma lényegileg megvezik a következő dolgozatóval. Q./ Ugyanazon czim alatt, részletes kidőlgozásban. Archiv für klinische Chirurgie. 97. Orsós hui lak i serietek utján igyekezett médiatár űzni. hogy a nyak erőszakos előre és háfcrahajlitásakor melyik csigolyák közti korongon jön létre repedés. Összesen 1300 hűl laki séri etet végzett, ezekből az derült ki,hogy a hátrahajli tás kor főleg az 5.-6 és a 6. *7 nykkcsigolya közti porckorong sérül meg, mell felé liajlitáskor pedig a 6.-7 csigolya közti és a 7-ik nyak és első hátcsigolya közti porckorong. Ezen tények megfejtésére rugalmas éa törékeny hasábokon tanulmányozta az ilyenkor előálló mechanikai viszonyokat ; másrészt a nyaki gerinczoszlopnak megfelelő szerkezetű modelleken igyekezett utánozni a typus sérüléseket és megállapíthatta, hogy a legnagyobb feszülés csakugyan a praeöilectiós helyeken van. A közlemény utolsó részében a nyaki spondylitis defomans több esetet Írja le, a melyekben a legnagyobb vá.ltozá.sok szintén az alsó nyaki csigolyákon fejlődtek,figyelmeztet ezek törvényszéki orvostani jelentősévé re. R./ Die Piguentverteilung der Pleura pulmonalis und ihre Beziehung zum Athmungsmechani sinus und zur generellen mechaniefaen Disposition der Lungernspiizen für die Tuberkulose . Verhatfrll .d. Deut sch. Path. Gebei. 1912. A zsigeri mollhártyéban a pigment Orsós ősziveletei szerint bizonyos meghatározott helyeken nagyobb mértékben halmozódik fel, másutt pedig e.gée szén hiányzik. Különösen a felső bordaközökben erős a pigment felszaporodás,a mit Orsós annak tulajdonit,hogy ezen részek a bordák által fiodetb területekhez képest kevésbbé tágíttatnak ki a légzési mozgások által; átlyu&gatott gummi't modell el bizonyítja azt, hogy csakugyan a felső bordaközökre eső tüdőhólyagcsak mintegy holt pontok gyanánt tekinthetők a szövetfeszülés tekintetéből. Ugyan csak ilyen modellek alapján azt következteti,hogy a tud őc sue sok láphólyagcsáira a rekesznek még erősebb nyújtó hatása .van mint egyéb tüdőrészekre. A gumó kórós dispositio kiderítése céljából loő boncolt esetet vizsgált át és úgy találta,hogy a kezdeti gümŐs változások többnyire a bordaközöknek megfelelő pogrientdus helyeken
