A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1913-1914 (HU-SEKL 1.a 39.)
1914. május 26., 6. rendkívüli
7. 609 25. Wirkung der Pneumococceninfektion auf das Herz. A nemzetközi orvoacongjressuson tartott előadás, Különálló részlete a 11. sz dolgozatnak. 26. Professor Friedlich Baron v,Korányi,Nekrolog. mm mm • mm mm ^ mm mm mm mm m mm mm + m» m» ^ tm T mm •••<•■ 27. A Wassermann reactio értékéről a belgyógyászat szempontjából. A Wassermann reactio apecifitása. A specifitás ellen szóló körülmények. Positiv Y/assermann reactio syphilis nélkül,negativ Wassermann reactio syphilis mellett. A positiv reactióra diagnosis! alapitani,viszont negativ reactióra meglevő diagnosist megöönteni sohasem szabad. A Wassermann reactio nem egyéb,mint jele a syphilisnek, a mely csak a többi tünettel együtt értékesíthető. Fontos lehet a reakció a belorvosi megbetegedések közül főleg a központi idegrendszer és a keringési rendszer megbetegedéseiben. Ezenkívül szerepe lehet a pathologiának majd min den egyes fejezetében. 23/, Benzoltherapiás kísérletek carcinoma eseteiben. Két inoperabilis mm mm — — mm mm w mm mm mm « mm « mm « einlőcarcinoma esetében a daganatba adott benzolinjektiók hatására a daganat sejtjei pusztultak, a sarcinomás szövetek- nekrotisálódtak,demarkálódtak. Ez azonban localis hatásnál nem több,mert a pusztuló szövet szomszédságában, a carcinoma sejtek tovább burjánoznak.ugy hogy carcinomát gyógyító befolyásról szó sem lehet. -29/, A benzol a polycythemia therapi újában. Kísérletek a polycythemiának benzollal való befolyás/olására. Kát esetben nemcsak a vörös verseitek száma esett le a rendesre, hanem vele együtt a subjectiv panaszok is megszűntek. Valószinü,hogy a benzollal, a mely magát a vörös verse jtképzés központját, a csontvelőt támadja meg,tartósabb eredményekre lehet számi tani,mint a polycythemia ellen eddigeló használatos eljárások kai. 30. Belgyógyászati therapia. A III.sz. belklinikán használatos a® m ' ' ' I gyógyeljárások./ Klinikai recipekönyv/. Mindezen dolgozatok nem csekély szorgalomról tanúskodnak; talán éppen a közlések nagy számának kell tulajdonítani,hogy a szerző gyakran aránylag kevés kontrollal is megelégedett s a választott kérdést nem világította meg egész terjedelmében. Sajnálatos tévedés volna, ha a fiatalabb nemzedék arra törekednék,hogy lehetően nagyszámmal csatolhassa irodalmi közleményét a magántanári kérvényéhez. Ma minden szakmában oly
