A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1912-1913 (HU-SEKL 1.a 38.)
1913. április 25., 8. rendes folytatólagos
ma is már meghaladja azt a számot, amelyet egy élettani tanszék kellő módon el tud látni; még nehezebbé vált azonban a helyzet, amióta a tanulók száma jelenben oly szerfelett meggyarapodott, hogy az elsőévesek száma az idén már elérte az 500-at. Végül az élettani intézet tudományos működésére is igen nagyon hátráltató, ha a hallgatóság a mostani számban árasztja el. A tanárra, a személyzetre mindez oly nagy mértékben akadályozó, hogy már ebből az okból is sürgős javításra van szükség. A bizottság tehát mindezek alapján Klug tanár indítványa értelmében szükségesnek látja egy II. sz. parallel egyetemi élettani intézet felállítását. A bizottság a kivitel módjával is foglalkozott. Az kétségtelenül bizonyos, hogy a mostani élettani intézet, két párhuzamos élettani tanszéknek helyet nem adhat, hiszen már első megnyitása óta nagy nehézséggel küzd, mert az alapjában oda nem tervezett közegészségtani intézetnek is át kellett adnia helyiségeinek elég tekintélyes részét. Már azért sem kerülhetne a II. élettani intézet ebbe az épületbe, mert az előadásoknak mindkét intézetben ugyanabban az időben kellene megtartatni, s erre a célra két tanterem nincsen. A Il-ik élettani intézetnek tehát uj épületre volna szüksége. Ez, ha a telket számításba nem is veszszük, legalább 800.000 koronába befektetést kíván s hozzá a létesítéshez több évet; amig a törvényhozás a hitelt megszavazná, az épület és berendezése elkészülne. Kétségtelen, hogy uj intézet létesítésére nagy szükség van s ez soká nem késhet, mindazonáltal az indítvány megvalósításával oly soká várni nem volna hasznos. A bizottság hosszas megfontolás, megbeszélés alapján gyorsabban létesíthető módot hoz javaslatba. Ez a mód abban áll, hogy alakíttassák át a mostani általános kór- és gyógytani tanszék II. sz. élettani tanszékké és annak tanára az élettan II. sz. tanszékének tanárává helyeztessék át. Ez a megoldás nemcsak azért látszik helyesnek, mert aránylag kevés költséggel és rövid időn belül létesülhet, hanem egyéb tudományos okból is. Az ált. kórtan mint szaktárgy keletkezése első idején többet ígért, mint amit beváltott. Voltaképpen alkalmazott fiziológia, amely arra iparkodik, hogy az emberi pathológiát az élettannal hozza összeköttetésbe. Az a szervezet, amint ezt főkép Németországban kezdték s amint az még inkább nálunk meghonosodott: nem felel meg a jelenkori kutatásnak. A belorvostan régen belátta már, hogy az ember patológiáját és az ezzel összefüggő alkalmazott élettant sikerrel csakis emberi anyagon, vagy legalább az emberi anyagon begyakorlott észlelő módszerrel lehet művelni; s valóban azt a sikert, amelyet első időben mintegy 25—30 évvel ezelőtt az általános kórtan elért, igen gyorsan az emberi szervezettel való szorosabb kapcsolat híján, stagnálás követte. Az általános kórtan Németországban külön rendes tanszékkel sohasem birt s immár megszűnt önálló tárgy lenni s sehol még Berlinben sincsen rendes professzora, sem intézete, annál kevésbbé a kisebb német egyetemeken. Az általános kortannak ma jóformán csakis a fertőző bajokra vonatkozó része művelhető önállóan mint teoretikai tárgy, mig a többi csak szegényesen alkalmazott élettan. Ha megtekintjük a budapesti egyetem ált. kórtani tanszékének tudományos működését, úgy már Hőgyes tanár idején is jóformán csak élettani oktatás folyt ott, eltekintve az intézettől azóta elválasztott Pasteur-intézet ügykörétől: még inkább kidomborodik az intézet munka iránya Tangl tanár vezetése óta, amióta az intézet igen jelentékeny, értékes, de jóformán csak az élettan körébe tartozó munkásságot fejt ki. Nyilvánvaló tehát, hogy az Egyetem csak nyerne azzal, hogy az általános kórtani tanszék átalakíttatnák II. sz. élettani tanszékké. Ez az átalakítás jelentékeny költség többletet sem okozna az országnak. A bizottság alig látja szükségesnek, hogy még külön kiemelje Tangl Ferencz tanárnak az élettani tanszékre való rátermettségét. Erről már több Ízben volt szó s állan-
