A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1910-1911 (HU-SEKL 1.a 36.)
1911. június 13., 10. rendes
26. nak eredményét " A tifuszos lakások fertőtlenítése Budapesten H című dolgozatában tette közzév 1890-ben a Szt. Rókus kórház fertőző osztályára / a régi barak-okba/ nevezték ki rendelő orvosnak,majd utóbb főorvosnak,és amikor a fertőző betegek uj kórháza, a Szt. László kórház 1894-ben elkészült,annak a főorvosává nevezték ki. Azóta állandóan és megszakítás nélkül a fertőző betegek nagy feleősséggel járó osztályát vezeti. Ugyanebben a minőségben ő vezette a budapesti 1892/94-iki kolerajárvány alkalmával a kolerabarakok osztályát is. Amikor az uj fertőző-kórház megnyílt,a modern gyógyítási eszközökkel fölszerelt és nagyobb segédorvosi személyzettel ellátott osztályon komolyabb tanulmányokat folytathatott és idevonatkozóan /a mellékleten közölt/ számos dolgozat jelent meg tőle. Belátta azt, hogy a gyakorló orvosnak végtelenül nagy szüksége van arra,hogy a fertőző betegségek idejekorán való fölismerésében és gyógyításában kellő jártassá ra tegyen szert,látta azonban azt is, hogy a fiatal orvosok nagy tömege kimegy az életbe anélkül,hogy az egyetemen gyakorlati ismereteket szerzett volna a fertőző betegségekben. Számos e - setben lett volna alkalma az időközben megüresedett belgyógyászati főorvosi állások valamelyikére áthe® Ivezését kérni,ámde a nagy prakszist Ígérő belgyógyászati osztály helyett megmaradt továbbra is a fertőző osztályon,mert ambicionálta azt,hogy az egyetemen ennek a még eddig hiányzó szakmának ő legyen az első előadója. Ezt el is érte: 1898-ban a budapesti kir.tud. egyetemen a hevenyé s fertőző betegségek kór és gyógytanának magántanárává képesítették. Hogy mennyire szükségét érezte a hallgatóság annak, hogy a fertőző betegségeket nem elég csak könyvből megtanulni,bizonyitja az,
