A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1910-1911 (HU-SEKL 1.a 36.)

1911. május 23., 3. rendkívüli

- 6 -összehasonlítható vizsgalatok szabadon eyo és ivó., éhező <U szomjazó, továbbá szomjazó, mért mennyiségű vizz&l% gyomorcsovön át itatott nyállal» melyek egy részének. oirtotta mindkét veséjét, A hydraplasraa fokát a fénytörésmutató váltó* zásfibol Ítéli meg. A vessék kiirtása után hydraemia Keletkezik, amelynek oka a szervezet többi szöveteinek hátrányára növekszik,

I

vagyis folyadék áramlás történik a szövetektől a vérpálya felé, 13, Kísérleti adatok a vesebajos vizi,betegségek kórtanához«

/Orv« Hetilap 1907./

A beteg vese jelenléte nem előfeltétele & visitors ág bekövetkezésének, mert uránjait ratt a 1 mérgezett állatokon akkor is kifejlődik a vizkórság, ha előzőleg a két vesét eltávolítjuk, A viskóra ág kifejlődésének fokát as urán mérge zés nem befolyásolja, mert a két vest- kiirtása 2 tán éppúgy kifejlődik, mintha azonkívül urant is kapnak a nyálak, A vasekiválasztás megszűnése tehát elegendő a vizkórság kifejlődéséhez; specif ícu a méreghatásra ilyenkor szükség nincsen, A vízzel itatott állatok csak a szomjaz ás közben bekövetkező suiyvesztesőg pótlására sau>. séges vizet kapták, A vizkórság mégis kifejlődött, ami csak agy magyarázható, hogy az elosztódáoban történt változás, amennyiben falyadék áramlás következik be a szövetközi tyézagok felé,

14, A veeebajos vizenyőség keletkeze! érői,

/flagy. Orv* Arca* 1909./

A vese elégtelen működésének kulömbözo alakjaiban folytatja ón kiterjeszti az előző kát dolgozatban megkezdett vizsgálatokat, A kísérleti állatoknak meghatározza súlyát, fénytörés mutatóját és vöroevórsejt számét párhuzamosan, ilyen kísérleteket végzett szomjasó és gyomorcsavoí^ At ismert mennyis viszel itatott nyulakon a következő csoportokban. A két vese ki« tása után szomjazó nyuiak sulgta kévé Abbé csökken, mint ép nyúl&k

Ou.