A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1910-1911 (HU-SEKL 1.a 36.)
1911. május 23., 3. rendkívüli
58T vizsgálatok Rwalct nézete ellen szólanak, aki a vixcosltáa esetleges növekedésében sejtette a /eeeba jos-nzl\nypertropnia okát, Vesebajosok vérének visertitása mindenkor a rendesnél kisebb volt, A legkifejeze»tedb elváltozások a vér viBCOsltásáoan a vérgázok változásával létesülnek» Cyanoticus betegek vérének visoositása a rendesnél kifejezetten nagyobb. Minthogy a cyanosis a szénsavfelhHlmdzóuás jele, ez utóbbi pedig fokozott visoositást okoz; a cyanosis nemcsak a keringés lassuboaasána& egyik jele, hanem a viscositas növekedése utján a keringési akadályokat még fokozza, A viscositás növekedése 25-50% volt. Oxigén belefcelőskor a szénsav okozta viseősitás-emelkedés ) lényegesen csökkent, ami újabb bizonyltoké annak, hogy a szónsavdus vér magasabb partialis oxigén nyomású levegőből * több cxygont vesz rel* Ha ez oxygendus vérből nitrogen átáramoltatással ez oxygent klü'Zük a vér visoositása uövekect1K, de nem ér el oly maga•; értéket, mint a szénsavcuu ver, jeléül annak, hogy nem az oxygen hiány, hanem a szénsav í:uiha mozódáa okozza a .zénsavas vér nagy viaooaitánát. Az oxy«cn jobban csökkenti & szénsavas vér viscohitását, mint -hydrogen, tehát nem közömbös, hogy milyen gáksai te e-'tk a szénsav kiűzése, hanem úgy látszik, hagy az oyyvénnek specificus optimalie visoositást csökkenté hatása .ein A vérsavó kis visoositásán ’•? fogva tör l<? alig befolyásol jfi a vár vis< ositásártak nagyságát. A vörös% eraejt szám a viscositáj közti határozott össze!ügges van, tár kifejezett sizabálysaertiyég nine sen. Szénsav át áramot tatásakor bekövetkező viscositas növekedés az egyesvérsejvek ai©.V es nagyr-ág vá.1 fcozásában leli oö' ít
