A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1910-1911 (HU-SEKL 1.a 36.)
1911. április 25., 8. rendes
50. a vegyületeket oldják,amelyek narkosist képesek előidézni. De a lipoidoknak nem lehet physiologiai jelentősége az,hogy idegen anyagokat juttassanak a sejtekhez, hanem valószinüleg olyan anyagok odajuttatása, amelyek a sejt életéhez szükségesek. A lipoidokban oldható anyagok közé tartozik az oxy. gén. Ezen gondolatmenetét folytatva M. felveti a , tkérdést,mi árt van minden lipoidokban oldható ar ' ■ nyagnak narkotisáló hatása az oxygen kivételével s erre a kérdésre ahhoz a feleléthez jut,hogy miután minden oldat rosszabb oldószer a tiszta oldót szernél, az a lipoid,amelyben bármi más oldva van, 5 \ ketoésbbé alkalmas az oxygen közvetítésére a tiszta lépőidnél. Ennólfcugva a narkotikumok rontják az idegsejteknek oxgenneli ellátását és igy lehet, hogy a narkózis nem egyéb az idegsejtek oxygen < hiányánál. Az experimentum cruci«,amely hypothesisónek helyessége mellett szól,az oxygen mennyisége és a narkotisáló anyag hatékonysága közötti viszonynak kipuhatolásából állott. Belőle kitűnt, hogy az oxygennyomás csökkentése elősegíti,növelése pedig leszállítja a paraldehyd narkotisáló hatását. Másik kísérlete pedig azt bizonyította < be, hogy a pikrotoxin görcsök nagy oxygen fogyasz* .* • i t. •, v r tása oxygenmentes lépőiben gyors narkosishoz vezet,amelyet ismét görcsök váltanak fel,ha a kísérleti állatot oxygendus légkörbe tesszük át. c -Waller .és Álcock azt találták,hogy a zsirsorozat narkotikus szerei a bókabőr nyugalmi áramát csökkentik. Ez a tapasztalat módot nyújtott Mansfeldnek arra,hogy a narkotisáló anyagoknak és az oxygenhiánynak hatásé, t az idegsejteken kivül mé$ szerven is összehasonlitsa olyan vizsgáló módszerrel ' ..j* \ i amely szigorúan quantitativ. Ezen az utón kimutatc ‘ •’ háttá, hogy az oxygenhiánynak és a narkotisáló a-
