A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1910-1911 (HU-SEKL 1.a 36.)
1911. február 14., 6. rendes
sertatió,mindenesetre tartozik a felavatási feltételekül a felavatáshoz szükséges feltételeknek pedig perfekteknek kell lenni ok, n,em akkor a midőn közönséges felavatásoknál a felavató Rector, és a S.ub Auspiciis Regis felavatásnál a királyi képviselő elé eocsáttatik a jelölt.hanem igenis mór akkor,a midőn a kar indit* ványozási jogával élendő, az egyetemi tanács elé járul, egy jelöltjének javaslatba való hozatala alkalmával. Valóban elszomorító csak rágondolni is,hogy a jogszabályok szi -oru betartása mellett, a melynek hiányát a jog és államtudományi kar a hittudományi és a bölcsészeti karra oktrojálva, ezeke/b a karokat vádolja meg,hogy bár helyes érzékből,de tultették magukat a szabályzat rendelkezésein; az összes eddig Sub Auspiciis Re cis jogkaroól való felavatásokat meg kellene semmisíteni; s nem kevósbpó szomorú annak is az elgondolása,hogy meglevő állami és társadalmi berendezkedésünk mellett a már valósággal veszedelmes mértékben prepotentiát gyakorló jogászságból ilyen hiányosan és hamis súllyal jobban mondva köteles sulylyal való megterhelés nélkül a mérlegre állított jelöltjeivel hány érdemes, más jelöltet ejthetett verembe az egyetemi tanácscsal és a kabinetirodával együtt a másik három testvérkarból. íme ki tűnik,hogy a jog- és ál lamtudo, mányi kar a saját különleges perspektívájának hibás voltánál fogva épen csak hogy az élet jogával bíró,de harmadik személy jogaira nem praejudicáló,halva is születhető és ez esetben még fogantatásilag sem létező méhbeli magzatokat állított a serpenyőre,más három kar épkézláb élő gyermekei mellé. Egészen megfejthetetlen rejtély, hogy a jog és államtudományi kar, amidőn a, közönséges szabályok szerint a közönséges felavatásra az inauguralis dissertatio elfogadott volta előtt a Rectoratus elé doktorjelöltet^be nem terjeszthet, s amidőn a közönséges felavatás ipso iure et ipso fac-
