A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1910-1911 (HU-SEKL 1.a 36.)
1911. január 17., 5. rendes
26. az iránt,hogy ezt megteheti , ára forduljon ő maga a felettes hatáságokhoz. Valóban érthete ti en,hogy a tanszék képviselője egy egyetemi intézet igazgatója, a kinek személyes felelősségére ven bizva a nemzet jövőjének kiképzése,a ki nagy értéket képviselő egyetemi illetve állami vagyon fölött rendelkezik,ne legyen képes rnegitálni azt,hogy kinek adhat engedélyt arra,hogy az intézet helyiségeit használhassa. Az intézet igazgatása nemcsak kötelességeket ró reánk,hanem jogokat is ad s ezen jogot nem engedhetjük át. A tolakodóktól rnegvédjük s meg kell védenünk saját magánknak az intézetet. A legtöbb a mit concedálhatunk az,hogy felhivjuk az igazgatók figyelmét arra,hogy előttük kétes esetekben fordulhatnak a felettes egyetemi hatóságokhoz,.S ha akad na olyan igazgató,a ki jogát nem helyesen gyakorol ná,van reá mód,hogy az egyetemi hatóságok erre figyelmeztessék. Pénzügyi tekintetben pedig épenséggel nem lenne illetékes a Dékán vagy a Rector arra, hogy döntsön. A tekintetben,ha ugyan ez számhavehető összeget tenne,már csak a ministerium intézkedhetnék, a mit a múltban,a mikor még ugyancsak szükek voltak a keretek s a legkisebb kiadás is nyomasztólag hatott volna egy intézet budgetjéire a ministerium tényleg gyakorolt is. Tekintetes Tanártestület ! Az egész ügy gyakorlati szempontból alárendelt és inkább a hatalmi kérdés nyomul előtérbe. Nincs okunk kitérni ezen szempont megitélóse elől sem. Mi kik az egyetemi rendszer hivei vagyunk,nem az administratio túlzott centralisatiójában,hanem a tudományok kölcsönhatásában látjuk az egységet. Bátran'kimond - hatjuk,hogy a Rectori méltóságot mint a tudományok közös céljának képviselőjét tiszteljük s követjük, elismerjük a tudományunk köztársaságában mint
