A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1909-1910 (HU-SEKL 1.a 35.)

1910. február 15., 6. rendes

22.

természetű felterjesztéseiben néha túlságosan hang őzt at t a a tanítás érdékét,mert a végső elhatározás nem szakértő közönség feladata volt, s ez a tanítás érdekét könyebben fogja fel mint a tudományos búvár lat ét ,de mindezekben az esetekben volt óképpen a tvdo-nány fejlesztése volt az igazi motívum. Magától érthető,hogy az ilyen kiválő férf iák működése a tanítás terén is hasznot hozó volt,ha nem is annyira szaktárgyuk, mint éppen személyükhöz kötött jeles szellemi képe sség ük, i rányi t ö befő 1 yásuk rév én. Mindezt pedig nem "ötletszerűségnek és személy i érdekel tségnek" hivj ák, hanem a leg előkelőbb tudományos politikának és a tanári testület teljesen nyugodt önérzettel mondhat ja, hogy ebben a tekintetben jogos vád nem érheti, ellenkezően ezért az önzetlen s nem egyszer tagjainak egyéni érdekét károsító működése ért a Haza köszön etére rászolgált.

Végére értem a Karunk ellen felhang zott megjegyzéseknek, amelyeknek sokszor sértő voltát a Prorektor

k

% t

TTr is el ismerte, amikor a Tanács orvcskari tagjait kérte,hogy a Rector ur szavait ne vegyék sérté snek. A Tanács szavazását nem lehet oly értelműnek verni,mintha tagjai helyeselték volna a Rector és a Referens urak

in hitványát, mert fel tehető,hogy ők

:

csak a mi kar beli Dékánunk javas-