A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1909-1910 (HU-SEKL 1.a 35.)

1910. február 15., 6. rendes

7.

beadványunkban ki is volt feßve, hogy a hallgatóságnak még a fele ^em fér el a tant eremben,hog y a gyakorlati oktatás a mi berendezésünk szerint ilyen körülmények között ereiményes alig lehet. A következmények igazolták előrelátásunkat: az elmúlt félévben a tanszéket helyettesitő fiatal adjunktus kénytelen volt a hall<

gatóság felének délután külön előadni s igy ugyanazt a tárgyat naponta két&.er elmondani és el demonstrálni. Lehe tét len,hogy erre és a gyakorlatoknak ké tszeres vég zésére rendes tanár,egyéb tanszéki és tudományos feladatai mellett vállalkozhassék.

A kar méltán várhatta volna, hogy sürgősnek jelzett szakszerű felterjesz tését a tanács is sürgősen tárgyalja s hogy olyan ügyben, a melyet bőven meg okolva,17 szóval egy ellenében e lfog adott s amely önmagában, is világos,a tanács nem állja útját a javaslatnak: s mégis meglepetéssel ért esül tünk, hogy az ügyet a Tanács csak nov.29-én tárgyalt a, s dec* lö-án adta ki expediálás végett, de ekkrr sem a Minis tériumba külite, hanem vissza Karunkhoz*

Első sorban a Tanács ha táró zabával kellene foglalkoznunk* Ez igy szól: "az egyetemi Tanács a napirenden levő ügyet a tekintetes orvostudománji karhoz azzal származtatja vissza,hogy a tanácsi előadó és a Rector Magnificus altul előterjesztettek figye-