A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1904-1905 (HU-SEKL 1.a 30.)
1904. december 13., 4. rendes
'vtoar 256 «mpi 291 <d. Az eljárás ar zenes sav alkoholos oldatának beecs etel ésábol áll. Oct falul vt os borrák es öt ében kísérelte meg Beck sa módszert, de arra az eredményre jutott,hogy a gyógymód nem i gén bir el őnynye 1 egyéb kezelésekkel szemben. Az eljárás hosszadalmas s ép oly kevéssé vád biztosan recidivák ellen,mint más mar ószer ekk el való kezelések vagy a thermocauter. 23. Uj eljárás a bőr és cornea inter épitheli ális ás kötőszöveti nyír okhézagai nak fel tűnt et ásár e. P mankában, mely a német természett .idosok és orvosok hamburgi vándorgyűlésén , valamint Budapesten az él .ttani szakosztályban előadatott, Beck a mar r é ••»ebben használt methy lenk ék pikr insavas festési methodusát a nyirokrések feltüntetésére alkalmazta. Pzen eljárással, egy a hámsejtek között i, mint a kötőszöveti rostok ás sejtek közötti legfinomabb hézagok is vörös színűre festődnek. A fest ődés + egy igen finom ibolyavörös szinü csapadéknak képződése okozza. A szőve: ek alapszíne sárgás zöld vagy sötét. zöld. Az eljárás nagyon alkalmas a finomabb nyír ok edény, rendszer és hézagok anatómiai viszonyainak tanulmány ozás ár a. Szép ábrák illusztrálják a munkát. 24. Die feinere Architektur der primären Ha ut car c ini me insbesondere die bei ihnen obvialtenden verschiedenen Beziehungen zwischen Pp i tel wucher ung und Bi ndgggwe’os wider stand. P témát pályakárdés gyanánt tűzte ki Unna Hamburgban, s a pályadijat 1902. márczius hóban az Or th. fraenkel és Hausner tanárokból álló pályabiroság Beck és ^-rompecher munkájának itéJte oda. A vizsgálat anyagát tizenhat bordák képezte, a melyek a legfinomabb histologiai technikával lettek feldolgozva. Az általános bevezetés és a szövettani technikai ismertetése után szerzők esetenként tárg yalják az aryagot s végül összegezik eredményeiket. Pzek a következők: 1. A naevusokbol kiinduló álképletek többnyire naevocarcinom ík. Beigazolást nyert u. i.iphogy a lágy naevusokat alkotó s ejjtcsopor t ok többnyire hámeredetüek.