A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1903-1904 (HU-SEKL 1.a 29.)
1904. magántanári képesítések
2 fajok fejlődésének más- más fokban állja az útját. Bébizonyittätatt, hogy az epesavaiknak olyan concentratíóban,mi lyenben az ember vékonybelének felsőrészében el őfordőlhatnak, van direct antisepticus hatásuk. Persze, ez valoszinüleg mindig csak abból áll,hogy a mikrobák fejlődését, hátráltat ják. Az elnyomás foka igen változó a mikrobák faja szerint. A szivhypertr ophi ár ol az egyik vese kiirtása után. fir, Nádory Bélával. |Orvosi Hetilap 1896.47-48 sz. | Leírják a vesebajokban előforduló szivhypertrophia okára vonatkozó ismereteink hiányosságát. Ezután azon kísérleteket közük,a melyekben mások az egyik vese kiirtásával akarták mesterségesen előállítani a vesebeli vármeder ®!yan megki sebbedását, mi nő vesebajokban szokott fejlődni. Kimutat ják, hogy egészen eltekintve a áouvár ok ellentétes er edrnányei t ol ,a vesekiirtás teljesen alkalmatlan eljárás a veselobok,kü1önösen a vesezsugorodás és a szivhypertrophia közötti összefüggés kiderítését* e. sér* ] et ei kkel csak az egyik vese kiirtása után a szív magavi s el et ér e vonatkozó ellentétes nézetek tisztázásához óhajtottak hozzájárulni. Tehették ezt annál is inkább,mere a szív hyper traph iá jának kimutatására három oly adatot használtak, a melyek Tangl szerint a czél elérésére a legalkalmasabbak: 1 .j Az 1000 gm. testsúlyra kiszámított relativ szivsulyt, 2| egy indexet- j. vese 4 b, vese, aj a szív izomrostjainak átmérőjét. Ezen vizsszi v gálatokkal biztonsággal bebizonyított ák, hogy a házinyul egyik veséjének kiirtása otán szivhypertrophia nem fejlődik. Maiun. suboccipitale tüneteivel járó agydaganat. Hemiotrophia k linqoae, jorvosi Hetilap 1897. 15 sz. j A közölt eset kát ókból érdekes; először az agydaganat és a molui suboecipitcle közti elkü-litö diagnosis nehézsége miatt,másodszor a nyelv félő Ida 1 i s különös en körzeti eredetű sorvadásának aránylagos ritkaságánál fogva. Az összes szobajöhető tünetek kellő méltatása után kidehüJt,hogy a nvakszirtcsont. alapi részének ás az I.meg II. nyakcsigolya gümőkor os, rákos vagy sarcomás megbet egedése között a di fferentiális diagnosis QeheteMen volt. Ugyanis a Leyden- félő
