A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1902-1903 (HU-SEKL 1.a 28.)

1903. február 10., 6. rendes

jobb kétszer 24 órát; az igy eltöltött működésről bizonyítványt kapna az illető. A 3.pontot,a gyakornokok kötelező szolgálatát az egyesületben,egyáltálában nem tartja elfogadhatónak a bizottság; a gyakornokok egyetemi feladatai arra időt nem engednek s a mentő egyesületnek katonai fegyel mézéttségü menete sem egyeztethető össze a klinikai és intézeti szolgálat szellemével. Végre a 4 .óhajtás tárgyában sem látja az intézkedés szükségét a bizottság.

A mentés gyakorlati tanitása az egyesület keretén belül -úgy látszik - jól van szervezve,ott ugyanis az I. és II éves orvostanhallgatókat az esti órákban tartott előadásokon tanítják, sőt kés óbb vasárnaponként gyakorlati próbákat is végeznek velők és csak azután ,a felsőbb években bocsátják a valóságos segélynyújtás gyakorlatába. Minderre a hely, az alkalom, a berendezés a mentőegyesületben megvan,s igy ott a mentés tanitása minden egyetemi organisatió nélkül is kielégítő módon teljesíthető.

Az előadványhoz fűződő eszmecserében a felszólalások különösen aion kérdés körül forognak,hogy mennyiben tehető a mentőegyesület tevékenységében való részvételkötelezővé az orvostanhallgatókra vagy a gyakorlati éviket 1 eszolgál okra nézve. Két nehézség veendő itt különösen tekintetbe: Először az,hogy ily mentőegyesületek csak a fővárosban s egyes