A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1902-1903 (HU-SEKL 1.a 28.)
1902. november 11., 3. rendes
•Ííú^ A tények objektiv megfigyeléséhez szokott klinikus él 9slátása, fegyelmezett gondolkodása nyilvánul meg többi kisebbnagyobb klinikai közi emányáben és a " belgyógyászat kézikönyvé"be irt magas színvonalú czikkeiben is,melyekben szerző az irodalmi adatokat mindig saját tapasztalatain alapuló szigorú kritika szűrőjén bocsátja át. (Kasuist ik us közleményei is csak alkalmat szolgáltatnak egy-egy homályosabb kérdés megvilágítására. A klinikai és élettani ,valamint kor tani kísérletes vizsgálati módszerek öszhangzó, czél t udatos alkalmazása nyer kifejezést "Élettani ás klinikai adatok az ép és kóros járás ismeretéhez" ez. akadémiai székfoglaló értekezésében is,a melyben a lépés s a járás lefolyását ép ás koros állapotokban jellemzően állapitja meg,s a járás egyes zavarait a klinikai diagnosis szempontjából teszi tanulmányozása tárgyává. Önálló módszere segélyével mint vizsgálatainak egyik foeredmányét ki mutatja,hogy a kóros járás alakulása nem a járás hibásságát okozó körülményt tükrözi elénk,hanem a beteg részéről való kompenzál ást. Ugyanilyen alapon épül fel " A zsigeriek beidegzéséről " ez. tanulmánya is, melyben egyfelől az irodalomban felhozott adatok al apján .másfél öl saját vizsgálatai ás klinikai észleletei nyomán a vegetativ élet idegrendszerének berendezését ás működ is ét világítja meg s a meglevő je-