A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)
1898. április 19., 7. rendes
A tekintetes tanári testületnek megbízása folytán van szerencsém magántanári képesítésért folyamodó dr. Krepuska Géza úr fülgyógyászati irodalmi munkálatainak ismertetését és bírálatát a következőkben előterjeszteni: Hallószervbeli gümőkóros megbetegedésről. (Beteg és górcsövi készítmények bemutatásával elűadatott a budapesti kir. orv. egyet. 1891. május hó 28-án tartott ülésén. — Megjelent „Orvosi Hetilap.“ 1891.) Ezen dolgozatban a szerző ismét a gümőkóros fülmegbetegedés két érdekes, tanulságos, pontosan kórismézett és leirt esetét mutatja be, illetve közli. Az egyik eset egy, különben teljesen egészségesnek látszó, sőt viruló egészségű férfiúra vonatkozik, akinél már előbb lezajlott a jobb oldalon egy heveny-genyes dobüreg gyuladás, de néhány hónap múlva újra támadt egy torpid lob, mely alkalommal a szerző képes volt a dobhártyában fellépett és széteső apró gümőket kórismézni. A bántalom feltartóztathatlanul tovább terjedt és a dobüreg teljes roncsolásával végződött, átterjedt a sziklacsont pyramidális részére, úgy, hogy teljes arczideg-bénulás, és a halló ideg részleges hűdése is bekövetkezett a beteg oldalon. A második eset egy phthisikus fiatal emberre vonatkozik, akinél mindkét oldalon a gümőkóros fülmegbetegedés nagyon előhaladt már. Mindkét dobhártya teljesen destruált, sarjakkal kitöltött, jobb oldalt apró csontsequester távolíttatott el a hangvezetőn át. A gümős sár jak eltávolítása és 10°/o jodoform-glycerin helybeli alkalmazása némi javulást eredményezett. Eltekintve a dolgozat klinikai és physiologiai részétől, kiemelendő a szerzőnek azon érdeme, hogy a diagnosis megállapítása czéljából a kiirtott fülpolypusokat, dobhártyarészletet szövettanilag és bakteriologice vizsgálva, képes volt a gümőkóros jellegét a fülbajnak a szövetekben talált óriás sejtek, nekrobiosis és bacillusokból akkor constatálni, amikor a fülgenyben a bacillusok még nem voltak feltalálhatok. A dolgozat végén található következtetések közül kiemelendő, hogy a szerző a fülgenyedéseknél, kórismézés czéljából, feltétlenül szükségesnek tartja a geny bacteriologicus vizsgálatát, mert csak így lehet az otorrhoeákat alcsoportokba osztályozni, a mi prognosis és therapia szempontjából igen fontos. A másik tény a szerzőnek felfogása a polypusok keletkezésére vonatkozik, hogy 1.
