A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)

1898. április 19., 7. rendes

11. .4 fürdő okozta hóesésekről hasi hagymáznál.

Orv. Hetil. 1894. évf.

52 typhus beteg 1271 fürdőt kapott, e közben szerző észleletei a következőkre terjedtek ki:

1. a hőmérsék felső és alsó hatá,rára,

2. a különböző hőesések gyakoriságára,

3. a hőesésekre d. e. és d. u.,

4. a hőesésekre a nap egyes óráiban,

5. a csökkenések nagyságára a különböző fürdő előtti bőállásokról,

6. a különböző bőesések gyakoriságára a könnyű és súlyos esetekben,

7. a hőesésekre a könnyű és súlyos esetekben d. e. és d. u.

Tapasztalatai a hideg fürdők kitűnő hatása mellett szólanak s a Lieber meiste,r-féle nézetet is megerősítik, mely szerint a fürdők a bőremissiók idején alkalmazandók.

Szorgalmas megfigyelések, jó észlelések biztosítják e dolgozat becsét.

12. Élettani vizsgálatok a Vili. nemzetközi közegészségügyi és demographiai congressus távevező versenyén résztvett négy egyénen

Klug tanár megkeresésére végezték : Donogány. Fodor, Jendrássik tanár, Korányi Sándor tanár, Kuthy,

Landauer, Tauszk, Tibáld.

M. Orv. Archívum 1895. 5. füzet. (Or. Kuthy Dezső: Vérfajsúly-vizsgál átok.)

A dolgozat A) pontja vesebajos egyéneken végzett vizsgálatokról (II. belklinika) szól és folyadékveszteségnek a vérfajsúlyra gyakorolt hatását tárgyalja. Kitűnik adataiból, hogy a meleg fürdő, pokróczba göngyölés és pilocarpin-injectio hatása alatt a vesebajos egyén vérfajsúlya jelentékenyen emelkedett.

B) pont. Megfeszített testi munka (®/4 órai evezés) emeli a vér fajsúlyát. Kisebb fokban, de tartósabban mint az A) pontban mondott körülmények.

Összefoglalás: A munka növeli a vérfajsúlyt. De, úgy látszik, a legnagyobb testi megerőltetés sem birja a vér fajsúlyát egészséges egyénen annyival fölemelni, mint a menynyivel az kóros viszonyok közt therapiás beavatkozásra emelkedhetik.

13. Vergleichende Untersuchungen über einige Antineuralgika.

Therapeutische Wochenschrift. 189G. évf.

Jendrássik tanár ösztönzésére 9 betegen — mintegy 700 adagban — próbált ki 10 szert, viszonyítva hatásukat a phenacetinre, úgy hogy napról-napra váltogatta a szerelést s végül a phenacetinre tért vissza. A betegek súlyos idegbetegek voltak. A gyógyszerek a következők voltak:

1. Phenacetin. 2. Antifebrin. 3. Lactopbenin. 4. Xeurodin. 5. Migränin. 6. Agathin. 7. Euphorin. 8. Exalgin. 9. Antinervin. 10. Maiakin.

Pontosabban csak az Antifebrin, Lactophenin, Neurodin, Migränin, Agathin basonlíttattak össze hatásaikban egymással és a phenacetinnel. Kifejti hatásaiknak gyorsaságát, a fájdalomcsillapítás mértékét, az izzadásra való befolyásukat s az individualitás befolyását a szerekre.

Tanulságos therepeuticus dolgozat, mely helyes világot vet a tárgyalt szerek anodyn értékére.