A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)
1898. április 19., 7. rendes
10 'il. A tüdővész szanatóriumi gyógyítása. A higiénés-diétás therapia, tekintettel a szegény sor síi tiidövészesck ügyére. Korányi Frigyes előszavával és E.-P. Léon-Petit franczia bevezetésével. IMS. ivre terjedő könyv; 48, részben saját fényképfelvétel útján készült rajzzal és 2 térképpel. Kiadla a 31. Tud. Akadémia segélyével a Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat. Budapest, 1897. A czímben jelzett tárgyat valósággal kimerítő munka, mely ránk nézve annyiban is kiváló érdekkel bir, mert — hazai szerzőtől lévén — Magyarország viszonyaival különös részletesen foglalkozik. Mindenütt a legmegbízhatóbb adatok: saját személyes tapasztalatai, részben egyenes levélbeli értesülések alapján áll könyve megírásában. Tárgyát hogyan kezeli benne a szerző, kiviláglik, ha élénk tollal megirt fejezeteit áttekintjük. Az I. rész 12 fejezetet foglal magában. Miután a bántalom pusztító erejét statisztikai megvilágításban tárgyalta, rövid átnézetet ad a tüdővész orvosszeres kezeléséről és serumtherapiájáról. Azután határozott igennel felel azon kérdésre, vájjon a tüdővész egyáltalában gyógyítható-e? A felelet megokolása után egy további fejezetben a tüdővészesek helyzetével foglalkozik a kórházakban és üdülőhelyeken. Szakszerűen és őszintén tárgyalja a gyógyklimás helyek szerepét a tüdővész orvoslásában. Majd rátér a higiénésdiétás gyógyítómódnak és a terápia színhelyének, a szanatóriumoknak az ösmertetésére. A zárt intézeti kezelésről történeti áttekintést nyújtva, először is rehabilitálja Cormack angol orvost, ki már Brehmer előtt kifejtette volt a therápia lényegét, aztán behatóan foglalkozik a szenatóriumi kezelés lényegével, úgy mint részleteivel. A szanatóriumról magáról vázlatot adván, rátér a szanatóriumoknak megfelelő klima-viszonyok taglalására, ösmerteti az ily intézet építését és berendezését a legkisebb apróságig, leírja és jellemzi a szanatóriumban az orvos munkakörét, majd előadja a zárt intézeti kezelés eredményeit. Méltatja a szanatóriumokat, mint a tüdővész elleni védekezés iskoláit, mint a tüdővész gyógytanának tudományos elővitelére is hivatott csarnokait. Helyesen czáfolja a szanatóriumok ellenzőinek argumentálásait, aztán rátér a külföldi 18, módosabb betegek számára épült intézetek ismertetésére. Hazánkban a szanatóriumi tüdővész-gyógyítás szomorú helyzetével végződik az I. rész. A II. részben a szegénysorsú tüdővészesek ügyét tárgyalja szerző alapos tájékozottsággal. Jellemzi a betegséget, mint socialis bajt, rámutat a szanatóriumoknak, mint emberbaráti intézményeknek, szükségességére, megjelöli az irányt a létesítés módjára, megmondja, hogy kik hivatvák ily intézetek ellátására, sőt az építési költségekkel is foglalkozik. Majd ismerteti Anglia, Németország, Francziaország, Oroszország, Norvégia, Ausztria, Svédország és Amerika ilynemű intézeteit, végül pedig az ügy jelenlegi állását vázolja Magyarországon. Az egész munkában a bő személyes tapasztalatok és jelentékeny irodalmi tájékozottság mellett éles kritika nyilvánul, melylyel a szerző a látottakat és előadottakat egyaránt kiséri. Tekintetes Tanártestület! Mindezekből látható, hogy dr. Kuthy Dezső úr az orvostudomány különböző ágaiban sikeresen képezte magát a budapesti egyetem orvosi intézeteiben, hogy vitás kérdések megoldásához számot tevő adatokkal járult hozzá, és hogy általános orvosi kiképzése után főleg belgyógyászattal, különösen pedig ennek klimatológiai és hydrotherapiai részével foglalkozott. Szorgalmának megjutalmazására a budapesti tud. egyetem orvosi karának tanártestülete 1895-ben a Wagner-féle utazási ösztöndíjjal tüntette ki, a melynek
