A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)
1898. április 19., 7. rendes
4 11. Házasodás és tuberkulózis. »Egészség-.« 1894. (Felolvasás az orsz. közeg, egyesület 1894. jan. 25-iki ülésén.) A tüdővész-infectió útjait, módjait bőven tárgyaló, közérthető modorban tartott dolgozat, melyet az előbbi munkálatban jelzett gondolatmenet bat át. A giünős fertőzés elkerülését czélzó intézkedések és életmód vázolása, valamint a tuberkolózus egyének házasságkötésének veszélyeire való utalás teszi a dolgozat pointe-jét. 12. Vérfajsúly-vizsgálatok. II. \ »Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből.« I. kötet, 4. füzet. Beszámoló a II. belklinikán a Hammerschlag-eljárással végzett további fajsúl y meghatározásokról, melyek a vérfajsúly napközi ingadozására és a bizonyos folyadékok ivása után épszivű egyéneken előálló fajsúlybeli változásokra vonatkoznak. — Reggel legmagasabb a vér fajsúlya, az étkezések a vér meghigulását vonják maguk után. Nagyobb mennyiségű viz bekebelezését követőleg sülyed a fajsúly, utóbb ellenben az eredetinél is magasabb értéket nyer. Hasonló, de gyorsabban lefolyó változásokat idéz elő a vér sűrűségében a cognac. A tej nagyobb mennyiségben a szervezetbe víve a két élőbbemnél sokkal gyorsabban emeli fel a vér fajsúlyát, a mi részben a tápláló folyadék per excellence diuretikus hatásából magyarázható meg. 13. Az aceton.-chlorofonn. hatásáról »Orvosi Hetilap.« 1894. 4. sz. A Willgerodt által acetonnak és ckloroformnak condensálása útján előállított szerrel — melynek Kóssa dr. állatokon kiváló hódító hatását konstatálta — végzett klinikai kísérletek eredményét látjuk a dolgozatban. 15 betegnek nyújtván megfelelő esetben a szert (melyet a II. belklinika kémiai dolgozójában maga állított elő): szerző abban összegezi tapasztalatait, hogy az aceton-chloroform az esetek többségében megteszi a tőle mint bypnoticumtól várt hatást, mint anodynum ellenben kevésbbé megbízhatóvá. Hosszabb alkalmazás mellett könnyű széket okoz, a mi főleg sokszor renyhe bélműködéssel biró idegbajosoknál csak kedvező mellékhatás. Pi. A fürdő okozta hőesésekről hasi hagymáznál. »Orvosi Hetilap.« 1894. .‘50—32. sz. 52 klinikai tifuszos betegnek 1200 fürdőjét illető feljegyzésekből vonja le a tapasztalatokat szerző e dolgozatban. Eredményei a következők: A Ziemssen-féle utólagos lehűtéssel alkalmazott fürdő a legnagyobb hőcsökkenést a betegség 3-ik hetében mutatta, viszont a bőleszállítás szempontjából relative legsikertelenebb fürdetés is a bántalom ezen szakára esett. A leggyakoribb hőesés, a mit a fürdők előidézhettek, az egész kórlefolyásban: 1‘1 —1‘5° C. Kimutatható antipyreticus hatása a fürdőnek csak az alkalmazása 3‘3°/o-ában nem volt. A nagyobb hőcsökkenéseket többnyire a délelőtti (éjféltől délig adott) fürdők mutatták, mely időszakba a fiziológiai hőremissiónak is nagyobb részlete esik. Erős antipyresises hatása volt különösen az éjjeli, továbbá a reggel 4 és 6 órakor végzett fürdetéseknek. 39'0—39‘5° C. fürdő előtti hőmérséklet mellett a vizgyógyművelet átlagos hőelvonó befolyását 1'2° C. esés jelezte, 40‘6—41 ‘0° C. mellett 1‘8° C. Könnyű esetekben
