A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)
1898. január 25., 4. rendes
2 öblítések ? 3. Képes-e a húgycső záróizomkészüléke a pars anterior kankós gyuladásának a hátulsó két hugycsőrészletre való átterjedésénél bizonyos fokn gátul szolgálni, mint azt egyes szerzők állítják ? Az 1. pontra vonatkozólag két kiséretsorozatot végzett. 16 egyénnél 35 esetben a következőkép járt el: A húgycsőnek hártyás részletébe endoskopon át methylviolettel kevert bismuthport helyezett el. Azután az illető egyén 10 keni. ürtérrel biró, vízzel töltött hugycsőfecskendővel a szokásos módon injectiót végzett urethrájába és utána az orificiumot addig tartotta befogva, mig arra képes volt. Ha most az injiciált viz a hagymás részen túl hatolt, akkor kibocsáj tásakor megfestve fog az kiürülni; ha pedig a befecskendezett viz egy része a pars posteriorba vagy innen a hólyagba hatol akkor a festékport is kell hogy magával sodorja. Mind a 35 esetben a folyadék kibocsátásakor tisztán ömlött ki, és a kiürült mennyiség, a fecskendőben egyes esetekben maradt folyadékkal együtt, 9 kcm.-nél mindig több volt. A közvetlen e művelet után megejtett endoskopiai vizsgálat azt mutatta, hogy 20 esetben a festékpor sötét folt hátrahagyásával a monytövi hugycsőrészletig lőhetett hátra. Nyilván a befecskendés okozta izomcontractiok által jött létre e jelenség, de hogy ekkor nem-e hatolt a folyadékból is bár jelentéktelen mennyiség hátra, mégis kérdésessé válván, a következő újabb kisérletsorozatot ejtette meg: 20 egyénnél 41 esetben tömény czukoroldatot fecskendeztetett a húgycsőbe, az elébb leirt módon. A folyadék kibocsátása után a p. Cavernosat, az endoskopon át, vízbe mártott gyapotgomolyokkal alaposan kitörölte — ezután az egyént vizeltette. A kiürült vizeleteken 37 esetben a ezukor nyomát sem lehetett találni. Csak 4 esetben volt a polaristrobometerrel a ezukor nyoma kimutatható, — kevesebb ezukormennyiség mint a mennyit a használt oldat egy cseppje tartalmazott ; úgy hogy feltehető, hogy az az elülső hugycsőrészletben. ennek kitörlése daczára. visszamaradt csekély ezukormennyiségből ei'edhetett. E kísérletek tehát kétségtelenné teszik, hogy rendes viszonyok között az alkalmazni szokott befecskendések alkalmával egy csepp folyadék sem jut a p. posteriorba, annál kevésbbé a hólyagba. Kivételt csak oly esetek képeznek, hol a záróizmok, a közp. idegrendszer bántalmazottsága, vagy localis elváltozások következtében, functionalis képességükben gyöngültek. Ezen tételeket, Peleki vizsgálatai alapján, már az újabb szakmunkákban (Letzel, Einger) felvéve találjuk. A pösesap nélküli hólyagöblitésekre vonatkozó kísérletek végzésére az indította, hogy egyes szerzők a szóban levő eljárást az asepsis szempontjából ajánlandónak mondják. Peleki számos egészséges valamint húgyszervi bántalomban szenvedő egyéneken végzett kísérleteket, melyek bizonyítják, hogy egy 1—2 méternyi magasra tartott irrigateurrel elérhető hydrostatikai nyomás a legtöbb egyénnél 2—4 perez alatt ugyan képes a záróizmok ellenállását legyőzni, amikor viz a hólyagba hatol, de egyeseknél e mivelet jelentékeny fájdalommal jár. Gyakorlati szempontból, eltekintve attól, hogy alapos kiöblítés ez eljárással el nem érhető, szerző a contraindicatiok egész sorozatát állítja össze, melyek figyelmen kívül hagyása végzetes következményekkel járhatna, és bebizonyítja, hogy a szóban levő eljárás az asepsis követelményeinek sem felel meg jobban mint a szokásos öblítő módszerek. A jelzett fejtegetésekre Finger tanár egy közleményben reflectálva, Peleki viszonválaszában egyebek között azt is kimutatja, hogy a húgycső záróizomkészüléke a kankós folyamat hátra terjedésével szemben semmi gátló hatást kifejteni nem képes, és azon álláspontra helyezkedik, hogy az urethritis post, nem tekinthető az urethritis ant. szövődményének, mint azt Finger állítja, és hogy az urethritis totálisnak létrejöttére ■— mit az esetek többségében — külön egyéni dispositio vagy erő művi ingerek hozzájárulása nem szükséges. ■ r i • ; y •
