A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)
1898. január 25., 4. rendes
I 4 elméletét, ki azzal iparkodik magyarázni a tünetet, hogy szülés után a nőnek nem kell oly nagy munkát végeznie, mint szülés előtt és czélját (a természet háztartásának általános szabályai szerint) kevesebb ütéssel is eléri; Olshausen gondolatirányát, ki az involutio stádiumában a véráramba bejutott zsírnak tulajdonította az érverés lassudását; a maguk részéről az Olshausen által kijelölt irányt találják a való magyarázatához elvezetőnek, t. i. hogy a vér összetételének megváltozását (ha nem is a zsirfelvétel utján), amint az más vér-vegyi változásoknál sokszorosan észlelve van és erre számos ismert adatot idéznek. A pulsus ritkulásának nagyobb prognosticus jelentőséget nem tulajdoníthatnak, legfeljebb is annyit, hogy alacsony pulsus mellett fellépő magasabb temperatura ephemer jelentőségű és mulékony bajt jelent; a ritkulás kimaradása pedig egyáltalában nem rósz jel. III. Az involutió. A méh térfogatának kisebbedése és a méhür nyákhártyájának reconstructiójában látják e folyamatnak két kiemelkedő jelenségét. A nyákhártya-regeneratió kifejezőjének Ítélik a gyermekágyi folyást (lochiát), de tekintve az ez irányú vizsgálatoknak önmagukban való nagy nehézségeit, ettől elállottak és kiváló figyelmüket a méh térfogatának csökkenésére fordították. A méh térfogatának kisebbedését tanulmányozandó, egész bölcsen csak külső méréseket alkalmaztak, t. i. a méh szélességét egyik széltől a másikig és a méhfenéknek magasságát a symphisis fölött direct módon mérve le. Magyarázatot adnak szerzők arról is, hogy miért elégedtek meg más szerzők követelésével szemben, csak külső méretekkel, t. i. azért 1. mert a gyermekágyasok egészsége nem engedi meg a méhürbe való hatolást, ami infectiót okozhatna, 2. azért, mert a méh megsértésén kiviil, még a méh fala átfúrásának veszélye is közel áll és végre 3. azért, mert a méhnek tágas ürege, a fundusban veszteglő idegen anyagok és a falvastagságnak különböző volta mellett, absolute megbízható számadatok amúgy sem lettek volna kaphatók. Az ilyen módon nyert eredményekkel annál is inkább megelégedhettek, mert nem absolut nagysági számokra, hanem a napról-napra való apadás relativ számára volt inkább szükségük. A hólyag és végből kiürítéséről kellőleg gondoskodva 131 gyermekágyasnál mérőszalaggal végezték a méréseket (29 eset vizsgálatra alkalmatlan volt). Eredményeik a következők voltak: Az első 24 órában a méh magasságában 2, szélességében 0'84 cmrel nagyobbodott a szülés utáni értékhez képest; a méh e nagyobbodását Bömer és Phankuchchal szemben nem a hólyag vizelet-tartalmának, hanem a méh kisebb fokú elernyedésének tulajdonítják, ami az izom kifáradása után szerintük természetes. Az I-től a VIII. napig a méh magassága 6'23 cmtrel, a szélesség 4'03 cmtrel fogy; a fogyás azonban nem egyenletes, mert a legnagyobb magassági fogyás ismételve szülteknél az I—II., először szülteknél pedig a II—III. nap között van; a szélességi fogyás a magassági fogyással párhuzamosan halad. A szoptatás előnyösen hat a méh megkisebbedósére, amit a bimbóizgatás által előidézett reflexnek tulajdonítanak; maguk is észlelték, hogy az utófájások szoptatás alatt erősödnek. Multiparáknál előbb indul meg a tejelválasztás és szoptatás, és ennek megfelelően a méh magassági apadása is legrohamosabb az I—II. napon; ellenben primiparáknál, hol a tejválasztás csak később indul meg, s a rohamos apadás a II—III. napra esik; multiparáknál egyáltalában gyorsabb és szabályosabb a méh involutioja, mint a primiparáknál, mert amazoknál a szoptatás reflex ingere jobban érvényre jut, mint ezeknél. Arra a kérdésre, hogy minő viszonyban áll a szülőnő méh-involutiójával annak testhőmérséke, avval felelnek, hogy a test általános hőmórsékét a méh involutioja nem befolyásolja, ellenben igenis befolyást gyakorol a test hőmérséke az involutiora, a mennyiben »a test hőmérsékének emelkedése fokozza a méh fogyását« s igy elősegíti a méh involutióját.
