Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1969-1970
1970. május. 22., 4. Rendes kari tanácsülés
Másolat ! V E L E M E N I Gróf esik Margit "Hidrotrópia az injekciókészitésben" c. gyógyszerészdoktori értekezéséről. A dolgozat célkitűzése egyrészt a papaverinium, illetve etaveriniumklorid injekciók tecbnológiai előiratainak kidolgozása, másrészt az oldatok előállítása során kialakított hidrotróp rendszerekben az oldásközvetités eb chanizmasának tanulmányozása volt. A disszertáció 133 oldal terjedelmű, 29 ábrát, 14 táblázatot és 101 irodalmi hivatkozást tartalmaz. A munka során a szerző áttanulmányozta az emlitett hatóanyagokat tartalmazó injekciók gyártási technológiájával és a hidrotróp rendszerekkel foglalkozó szakirodalmat. A dolgozat jelentős részét kitevő irodalmi áttekintés nemcsak az eddigi eredmények puszta összefoglalása, hanem azok kritikai elemzése is. Az irodalomban fellelhető adaték és eredményektől kiindulva részletesen vizsgálta a hidrotróp oldatokban kialakuló kölcsönhatásokat, az oldásköz vetités mechanizmusát. A hidrotróp rendszerek oldékonysági viszonyainak, és az oldásközvetités mechanizmusának vizsgálatára korszerű kisérleti módszereket és eszközöket használt. Figyelemreméltó a szerzőnek az a törekvése, hogy a hidrotrópia. jelenségével kapcsolatos irodalom egymásnak ellentmondó elméletei, kritikai elemzésével olysn nomenklatúrát teremtsen, amely elősegíti a hidrotrópia jelenségének szabatos tárgyalását. A dolgozat jelentős eredménye, hogy a szerző tetemes kisérleti munka alapján kidolgozta a 4, illetve 5 %-os papaVeriniumklorid injekciók gyártástechnológiáját oldásközvetítő segédanyagként azofent, illetve azofent és etanolt együttesen alkalmazva. + és a 2 %-os etaveriniumklorid Megállapította, hogy a vizsgált izokinolinvázas alkaloida sók oldékonysága az emlitett oldásközvetitőkkel jelentősen fokozható és az igy előállított készítmények stabilak. Vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a papaveriniumklorid-azofen-viz rendszerben hidrotróp oldásközvetités játszódik le, amelyben fontos szerepe van a asszociátum képződésnek. Rámutat azonban arra, hogy az oldásközvetités nem magyarázható egyetlen mechanizmussal és az asszociátum képződés mellett egyéb hatásokat is fel kell tételezni a jelenség magyarázatához. Az oldásközvetités mechanizmusának tárgyalásával kapcsolatban meg kívánom jegyezni, hogy az ozmotikus sajátságok közvetlenül az oldószer állapotáról adnak felvilágositást és csak közvetve informálnak az oldott anyag, illetve anyagok közötti intermolekuláris változásokról. Az oldékonyság megváltozásával kapcsolatos jelenségeket az aktivitás; + koefficiens fogalmának felhasználáséval szabatosabban lehetett volna tárgyalni, az aktivitási koefficiens változásának előjele már bizonyos + illetve az aktivitási 7817/1970.
