Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1969-1970

1970. május. 22., 4. Rendes kari tanácsülés

- 2 -Я professzorról, dékánhelyettesünkről, a Gyógyszeré­szeti Intézet igazgatójáról, a gyógyszerészeti tudományok kandidátusáról. Hihetetlen akaratereje és lenyűgöző energiája végül is önmagát emésztette fel. A sors kifürkészhetetlen akarata, hogy nem valósíthatta meg elgondolásait a a szive akkor mondta fel a szolgálatot, amikor hosszú évek tudatos előkészülete után teljes vértezettel léphetett volna a tettek mezejére. Gyógyszerész család­ból származott és a budapesti gyógyszertárukból nem merkantil szellemet, hanem a gyógyszerészet igazi hivatás jellegét hozta örökségül. Ez késztette őt, hogy diplomája megszerzése után is állandóan kapcso­latot keressen az egyetemi Gyógyszerészeti Intézet­tel és hogy a gyógyszertárak államosítása után honvéd­­gyógyszerész legyen. A honvédség egészségügyi szolgála­tán belül kitünően érvényesült sokrétű szakmai művelt­sége és azzal komoly tekintélyt szerzett nemcsak ön­magának, hanem személyén keresztül az egész gyógy­­szerészetnek is. Ezért sikerült kiépítenie a hénvédségen belül a modern egészségügynek megfelelő kiegyensúlyozott kapcsolatot az orvosok és gyógyszerészek között. Pandula professzor halálával legnagyobb vesztesé­günk, hogy éppen akkor hagyott itt minket, amikor polgári vonalon is értékesíteni gyümölcsöztethette volna az orvos-gyógyszerész viszony kialakításában a honvédségnél elért szép eredményeit. Hányszor csattant fel köztünk szent türelmetlenségtől fütött hangja, ha nem találkozott ezen a téren azzal a bárá­­ti megértéssel, amit a honvédségnél már megszokott és természetesnek talált. Halálával ennek a kérdés­nek tisztázása is elodázódik s ez bizony már nemcsak a gyógyszerészi kar, hanem az e gészségügy teljességé­nek is nagy vesztesége. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem első professzor­­-halottja Pandula Egon. Szomorú elsőség és még szomo­rúbb, ha arra gondolunk, hogy a még előtte álló több mint másfél évtized alatt mi mindent tudott volna alkotni. A veszteség nagyságát annak, a kinevezésétől haláláig eltelt rövid időnek teljesitményén mérhetjük le, amely alatt újjá szervezte intézete elméleti és gyakorlati oktató munkáját, kifejlesztette a gyári gyógyszertechnológiával kapcsolatos kutató munkát. Kutató tevékenységében a korszerű, a fizikai kémiai és a biológiai tudományok alapján álló gyógyszer­­technológia fejlesztését tartotta szem előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom