Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1969-1970
1970. május. 22., 4. Rendes kari tanácsülés
- 2 -Я professzorról, dékánhelyettesünkről, a Gyógyszerészeti Intézet igazgatójáról, a gyógyszerészeti tudományok kandidátusáról. Hihetetlen akaratereje és lenyűgöző energiája végül is önmagát emésztette fel. A sors kifürkészhetetlen akarata, hogy nem valósíthatta meg elgondolásait a a szive akkor mondta fel a szolgálatot, amikor hosszú évek tudatos előkészülete után teljes vértezettel léphetett volna a tettek mezejére. Gyógyszerész családból származott és a budapesti gyógyszertárukból nem merkantil szellemet, hanem a gyógyszerészet igazi hivatás jellegét hozta örökségül. Ez késztette őt, hogy diplomája megszerzése után is állandóan kapcsolatot keressen az egyetemi Gyógyszerészeti Intézettel és hogy a gyógyszertárak államosítása után honvédgyógyszerész legyen. A honvédség egészségügyi szolgálatán belül kitünően érvényesült sokrétű szakmai műveltsége és azzal komoly tekintélyt szerzett nemcsak önmagának, hanem személyén keresztül az egész gyógyszerészetnek is. Ezért sikerült kiépítenie a hénvédségen belül a modern egészségügynek megfelelő kiegyensúlyozott kapcsolatot az orvosok és gyógyszerészek között. Pandula professzor halálával legnagyobb veszteségünk, hogy éppen akkor hagyott itt minket, amikor polgári vonalon is értékesíteni gyümölcsöztethette volna az orvos-gyógyszerész viszony kialakításában a honvédségnél elért szép eredményeit. Hányszor csattant fel köztünk szent türelmetlenségtől fütött hangja, ha nem találkozott ezen a téren azzal a báráti megértéssel, amit a honvédségnél már megszokott és természetesnek talált. Halálával ennek a kérdésnek tisztázása is elodázódik s ez bizony már nemcsak a gyógyszerészi kar, hanem az e gészségügy teljességének is nagy vesztesége. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem első professzor-halottja Pandula Egon. Szomorú elsőség és még szomorúbb, ha arra gondolunk, hogy a még előtte álló több mint másfél évtized alatt mi mindent tudott volna alkotni. A veszteség nagyságát annak, a kinevezésétől haláláig eltelt rövid időnek teljesitményén mérhetjük le, amely alatt újjá szervezte intézete elméleti és gyakorlati oktató munkáját, kifejlesztette a gyári gyógyszertechnológiával kapcsolatos kutató munkát. Kutató tevékenységében a korszerű, a fizikai kémiai és a biológiai tudományok alapján álló gyógyszertechnológia fejlesztését tartotta szem előtt.
