Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1968-1969

1968. december. 14., 3. Rendes kari tanácsülés

egyenletes. Az Orvosegyetem a Tudományegyetemből vált ki, majd megalakult a három kar. Jelenleg az a helyzet, hogy az Általános Orvosi Kar létszámánál, anyagi erőinél és más egyéb szempontból is mintegy 85 Á-át képezi az egész Egyetemnek, mig a másik két Kar mindössze 15 %-ot. Tisztában vannak azzal, hogy ez nem maradhat igy, ennek meg kell változnia, minden Karnak önállósodnia kell.

A jelen körülmények között az ideális megoldásokra nem törekedhetnek az adottságok miatt. Az eddigi felaprózódási tendenciát most egy szintetizálási tendencia váltja fel. Ezzel szemben nem tudnak fellépni. Mig a Fogorvosi Karnak és a Gyógyszerészi Karnak 4-4 tanszéke van, az Ált. Orvosi Karnak 48 tanszéke. Minden bizonnyal az Ált.Orvos tudományi Karon további tanszékek létrehozása helyett inkább összevonások fognak bekövetkezni. A másik két Karon az előbb mondott szintetizálási tendencia ellenére szaporítani kell a tanszékek számát, lehet, hogy ezek formája azonban tanszékcsoportok létrehozásával fog megvalósulni. Ennek egyik ilyen első megnyilvánulása a gyógyszerhatástan oktatásának Önállósítása lehetne a Gyógynövény és Drogismereti Intézet keretében. A Gyógyszerészi Kar tanszékeinek száma ezáltal ugyan nem növekedne, de plusz létszámot, plusz műszereket, plusz gépeket kapna, ami feltétlen erősödést jelentene.

A továbbiakban célszerűnek látszik kémiai jellegű csoportokat létrehozni, amelyek keretében megoldást nyerne a TTK-n oktatott tárgyak átvétele. Az osztódás csak egyik formája a szaporodásnak és ez a jövőben miként alakul pontosan nem látják, de maximalista tervek miatt nem kell feltétlenül elvetni a lehetőségeket. Jelenleg nem lehet beszélni hely és felszerelési kérdésekről, itt egy elvi döntést kell hozni. Ha felépül az uj elméleti tömb, akkor meg lehet majd vizsgálni, hogy mi lesz, mi marad együtt, vagy külön. Úgy gondolja, hogy az Egyetemi Tanács elgondolása helyes és a maga részéről javasolja annak elfogadását.

Halmai: Amit szóvátett, azt kötelességből tette és nem mint Halmai János, hiszen egy-két év múlva esetleg nem oktat már. Tehát személyét kevéssé érintik ezek a dolgok. A múltra hivatkozik, valamikor az orvostanhallgatókkal együtt oktatták a gyógyszerészeknek a gyógyszerismere tet és tulajdonképpen ebből vált ki a farmakognózia. Jelenlegi fejlődését elsősorban a körülmények határozzák meg.

SŐ