Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1968-1969
1969. május. 16., 5. Rendes kari tanácsülés
egymáshoz, viszonyított arányuk: alfa-kazein 36,6 •%, beta-kazein 56,9 %, gamma-köze.In 6;5 %-nuk adódott. A fehérje lebontását savas hidrolízissel végezte. A kísérletes munka sarán a szerző tisztázta a hidrolízist befolyásoló tényezők szerepét Az oldat klór id tartalmának csökkentését, Varion KS hidrogénciklusu kationcserélő gyantával sikerült elfogadható értékre beállítani. Az aminosavak az oszlopon, mint aminosavhidrokloridok kötődtek, és igy az oszlopot sav, ill* kloridmentesre lehetett mosni. Külön kísérlet-sorozattal tisztázta a hidrolízis idejének és hőmérsékletének optimális értékét. A hidrolízis lefolyásának mértékéről különböző fehérje reagensekkel győződött meg, a legmegfelelőbb eredmény az ellenőrzés szempontjából a 20 %-os szulfoszalicilsav reagens adta A hidrolizátum össz-nitrogén tartalmát Kjeldahl-módszerével merte és megállapította, hogy ez megfelelő, mert a gyártás során az értékek átlagosan 1\ g/ml nitrogén % körüli érték körül ingadozott. Az aminosavak eluálásót az oszlopról ammoniumhidroxiddal, meghatározott átfolyási sebesség mellett végezte és vizsgálta az eluátum koncentrációját, рЫ-értékét, valamint az aminosavak jelenlétét kvantitative. A felhasználás előtt a kísérleti oldatot autoklávozta. a szerző megállapitása szerint a művelet során beköbetkező bomlás jellemzőjeként, a kísérleti oldat szinváltozása figyelhető meg. Feltehető, az oldatok összetételét ismerve, hogy a bomlás oxidativ láncreakció. A kísérleti eredmények igazolták, hogy a készítmény stabilitása jelentői mértékben növelhető, ha az oldatot liofilezik. A készítmény liofilezés után jól oldódik, különbőz^ elektrolit, cukor oldatokban, valamini ezek etanollal kombinált változataiban is, amely s felhasználhatóságot tovább emeli, л végtermék kvantitatív ellenőrzését kromatográfiás módszerrel végezte a szerző. Az egyes aminosavak meghatározása a vizsgálati eredmények alapján a megadott félautomatikus gradiens elucion alakuló kísérleti eljárást alkalmazva + 2 %-on belül kivitelezhető volt. Igen értékes része a disszertációnak a sterilitásra, az ártalmatlansági, ill pirogén vizsgálatokra irányuló, kiegészítő kísérletek. A sterilitási vizsgálatokat tioglikolátos és Sabouraud táptalajon, az ártalmatlansági vizsgálatok egéren és tengeri malacon, a pirogén vizsgálatokat nyulakon 5 %-os oldatban 3-1C-20 ml/testsulykg mennyiségben vizsgálta. Az eredmények alapján megállapítható volt, hogy a készítmény steril, ártalmatlan és pirogénmentes; valamint antigén hatásúnak sem b-*?.-' Tü, a fenti eredmények alapján a készítmény klinikai kipróbálása t megkezdték. A szerző által benyújtott doktori értekezés igen széleskörű kísérleti kutató munkán alapul és gyógyszeripari vonatkozásban jelentős, felhasználható eredményeket rögzit. Hiányosságképpen megemlíthető, hogy az ábrák technikai rajzolása nem tükröz megfelelő gondos kiállítást és nem mindig olvasható jól.
