Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1968-1969
1969. május. 16., 5. Rendes kari tanácsülés
2 Az értekezés kísérleti munkájához közvetlenül kapcsolódó irodalmi anyag a keitikoszteroidok papir-, és vékonyré teg-kromatográfiájavai foglalkozik, E meglehetősen nagy anyag rendszerezését a papirkromatográfiás eljárások esetében szerencsésebben oldotta meg a szerző. Amennyire jó áttekintést nyújt a módszerekről a 25. oldalon található csoportositás, annyira erősen érezhető egy ilyen csoportositás hiánya a vékonyréteg-kromatográfiás módszereknél a 28-34 oldalon. A kisérleti munka célja /35.oldal/ lényege: reprodukálható vékonyré tegkromatográfiás eljárás kidolgozása gyógyszerkönyvi ellenőrző vizsgálatokhoz. A hazai gyógyszerkönyv-szerkesztés tekintetében csak sajnálatosnak mondható, hogy a szerző sikeres munkásságának eredménye a VI. ki.adásu Gyógyszerkönyvben már nem kerülhetett felhasználásra. E megállapításra különösen a disszertáció 33. oldalán szerényen meghúzódó kritikai megjegyzés ad indokot, hiszen igy az érvényben lévő Gyógyszerkönyv elvileg sem helyes metodikát ir le. A papirkromatográfiás módszerek a szteroidok esetében hosszadalmasak, ez indokolja a vékonyréteg technikát. A kortikoszteroidok vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatával foglalkozó igen nagyszámú közlemények egyik legnagyobb hibája, hogy nem sok konkrétumot, főleg nem sok reprodukálható konkrétumot tartalmaznak. Ez bizonyos fokig érthető, hiszen ezek a módszerek gyakran olyan laboratóriumokból származnak, ahol a kémia csak mellékszerepet játszik, a a helyes analitikai szemlélet szinte nem is ismert. Éppen ez a nagyszámú, de valójában sokszor semmitmondó publikációs anyag kényszeritette a szerzőt olyan alapos és minden analitikai szempontból fontos tényezőt kikisérletező munkára, mint amilyennel szinte, csak a kisérleti munkát és eredményeket regisztráló leírásokban /38. oldaltól -/ találkozunk. Nem vitás, hogy minőségi ellenőrző módszerek céljára csak reprodukálható eljárások alkalmasak. Erre a Ph.Hg.VI. megoszlásos technikája sajnos nem megfelelő. A szerző érdeme, hogy az igen körültekintő vizsgálatok alapján kidolgozott adszorpcióé technikán alapuló eljárással reprodukálható Rf értékeket lehetett kapni. A standard összehasonlítás elvét természetesen még igy sem lehet a szerző szerint sem mellőzni, ami a kromatográfiás vizsgálatoknak szinte, alapelve kellene, hogy legyen. A kisérleti munkában igen részletesen vizsgálta a szerző, hogyan befolyásolják a kifejlesztő elgyek a kifejlesztési távolság, az adszorbensréteg aktiválása, a gőz tér, valamint a futtatható mennyiséi a reprodukálhatóságot. Eredményeit igen jól szemléltetik az ötletes 1. és 2V ábrák. Kritikai vizsgálat alá vette, az előhivószereket is, és a foszforsavas eljárást találta több szempontból is alkalmasnak. Uj megoldás a szerző által kifejlesztő elegyként javasolt kloroformaceton 3:1 arányú elegye /VI.táblázat/, melyhez az oldószerelegy a vizsgálandó anyag és az adssorbens polaritási viszonyainak céltudatos figyelembevételével jutott el. A kisérleti munka további nagyobb fejezetét képezi a szerző által kidolgozott és azonos körülmények között reprodukálható Rf értékeket szolgáltató, tehát uj eljárás, gyakorlati felhasználása. Részletes, receptszerü leirással ismerteti a kortikoszteroidok azonositását, 3358/1969.
