Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1966-1967
1966. november. 29., 2. Rendes kari tanácsülés
3 4. /Ы^сМ • Másolat ! Budapesti Orvostudományi Bgyetcm Gyógyszerésztudományi Kar Dr. V é g h Antal Budapest,1966.október 2Q. egyetemi tanár . ' dékán urnák, Budapest VlII.Ullői-ut 26. Dékán Ur ! Hochmann Jóssefné ciős és hatócsopoj cinü gyógyszerészdoktori alábbiakban ismertetem. sz. Fischer Klára •t meghatározására "A Kari irányuló Fischer módszer extrák módozatának alkalmazása" értekezéséről bírálatomat tisztelettel az Az értekezés részben a jelölt munkahelyén, a távközlési Kutató Intézetben, részben a Gyógyszerészi Kémiai intézetben készült. Témája és a megoldás ennek megfelelően kettős jelleget od az értekezésnek, mely azonban nem hátrányára, hanem előnyére vált. A gyógyszervizsgálat és a híradástechnikai anyagok vizsgálata ugyanis csak az első felületes szemlélet alapján távoleső témák, lényegében / pl. kondenzátorolajok és gyógyszeres olajok víztartalma, ferritek és gyógyászati célra alkalmas fémoxidok viz tartalma/ elég közel áll egymáshoz, mint ez a megoldás során látható is. Az értekezés cime a magyartalan fogalmazás mellett nem szerencsés, mert egy kicsit többet mond a valóságnál. A bevezető rész a Kari Fischer módszer arányosan rövid /1-5 oldal/ irodalmából áll, melyet még a mérőoldat beállítási módszerek egészítenek ki /6-8 oldal/. A jelölt kísérletei /8.oldaltól/ először is az egyszerű vizuális végpontjelzés lehetőségét vizsgálták. Abból a helyes megállapitásból indul ki, hogy a Karl Fischer módszer lényegében nemvizes oldószerben lezajló redoxireakción alapszik. Uszánovics elméletéből kiindulva a vízmentes közegben használatos sav-bázis indikátorokkal kísérletezett, hiszen a sav-bázis, a redoxi sőt а коriploxké pződéses reakció lényegében azonos folyamatok, mert olektronátadáson alapszanak* Az empirikus kísérlete zések során a brómfenol’rók indikátor nem elég éles átcsapása miatt kevéssé bizonyult alkalmasnak* A vízmentes közegben végzett sav-bázis titrálásoknál jól bevált genciánibolya indikátor szinátcsapását metilénkékkel tette érzékenyebbé az akvametrias méréseknél. Érdekes gyakorlati tapasztalat révén a festék kellemetlen dikroizmusát apoláros? oldószerrel sikerült kiküszöbölni. Az indikátor alkalmasságát metanol víztartalmának mérésével igazolta, ellenőrzésként dead-stop végpontjelzéssel is elvégezte a méréseket. Az 1. és 2, táblázatban erről közölt eredmények meggyőzőek, de célszerűbb lett volna a bemértmetanolnál a "Bemérés" cimszó alatt a metanol víztartalmát is közölni, vagy megjelölni, hogy a bemérés metanolt jelent. A 3., 4., 5», 6. táblázat az előzőhöz hasonlóan párhuzamos mérésekkel igazolja néhány oldószer és szilárd só víztartalmának meghatározásánál a jelölt által javasolt indikátor használhatóságát. A vizuális indikátor működésének felderítésére vonatkozóan célszerű lett volna kísérleteket végezni, esetleg azok alapján következtetni 9491/1966.
