Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1966-1967
1967. május. 6., 4. Rendes kari tanácsülés
hatál'о zására. Összefoglalja a kxaiónyitő összetevőinek elválasztására felhasználható adszorpciós módszereket, részletesen kitér a napjainkban használt papirkromatográfiás elválasztásokra, mivel azt alkalmazza végül is a lebontási hidrolizisos vizsgálatainál. "A keményitő hevitési reakciójának irodalma1’ c, fejezetben foglalkozik a hevités során végbemenő szerkezeti, változásokkal, igy a pirodextrin képződéssel, transzglukozidációval, hidrcximetilfurfűről képződéssel, redukáló és nem redukáló végcsoportok alakulásával, Cl éa DP értékek megváltozásával. "A vizsgálati eljárások" c* fejezetben ismerteti és indokolja a módszereket, melyek a hevitési reakciók követésére alkalmazott. A perjodátos eljárás során keletkezett hangyasav, formaldehid és a redukálóképesség mérési adatai alapján számolható ki a DP és Cl érték, A hangyasav meghatározását egyrészt jodometriásan, másrészt alkálimé triásan végzi 0,01 n méretben,. Talán szerencsésebb lett volna egyedül az utóbbi módszert alkalmazni, mivel az oxidáció révén kelet-ékezett formaldehid esetleg csökkenti a jodonetriás mérés pontosságát. A redukáló végcsoport meghatározása - az irodalomban közölt - enyhe oxidációt követő hangyasavas észter eIszuppanositáeán alapuló savmeghatározási módszert talán nagyobb meghatározási pontossággal lehetett volna felhasználni az itt alkalmazott kevésbé pontos fotometriás módszer helyett* Szerencsés választás viszont, hogy a Cg és Ch szénatomokhoz kapcsolódó glükóz idős kötések kimutatására és mégha •tarozására a perjodátos oxidációt követő Roney-nikkeles redukció utáni Hagedorn-Jcnsen-féle cukormogjiatározást alkalmazza. Pulfrich fotométerrel fotometriás mérést dolgoz ki a termolizis során keletkező hid roximet.il fur fűről meghatározására0 Az erőteljes oxidációt követő formaldehid me ghatároz ásnál, a megadott előír at- az öosztérfogat megadása nélkül hiányos. A mérés adatai alapján az átlagos lánchosszuság kiszámítása nem egy közismert volna a példának szánt számol hetöbben értelmezni 4-e-.v~> и számítási művelet, nagyobb gonddal ezért kívánatos lett és logikailag követés 210 C^-on/ és különböző időtartamig ;ett hevitési reakciók vizsgálatait, hogy "A hevített kemény!tő-fajták és frakciók vizsgálati eredményei" c, fejezetben összefoglalóan közli a választott mintákkal /amilóz, amilopektin, br a burgonya- és oldható keményitő/ háromféle módon /előzetes szárítás nélkül, szárítószekrényben, előzetes szárítással száritószekré. у bon és ampullában lezárva túlnyomáson/ négy különböző hőmérsékleten /120, 150, 180 /1, 2, 4 órán keresztül/ vég abból következtetést vonjon le a pirolizissei kapcsolatos változásokra. "A liszt keményítőjének változása hevités hatására" c. fejezetben a keményitő vizsgálatokra alkalmazott módszereket kisebb változtatásokkal megfelelőnek találta a lisztminták hevitési vizsgálatainak követésére, majd megállapítja, hogy a búzalisztben lévő keményitő a hevités során lényegében úgy viselkedik, mint az izolált keményitő, A disszertáció II. része "Adatok az Amylum liquefactum analitikájához" címet viseli. Ebben az el folyósított keményitő összetételével és analitikájával foglalkozik. A készítmény lebomlási foka különböző lehet, szükséges tehát, hogy a készítmény összetételét az eddigieknél pontossabban jellemezzük. E célból egyrészt titrimetriás módszert ad a redukálóképesség mégha lározására /sósavas hidrolízist- követően Schoorl szerinti cukormeghatározás/, másrészt, a gyors tájékoztató jellegű meghatározásra refraktometriás eljárást dolgoz ki. Papirkromatográfiával
