Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1966-1967
1966. november. 29., 2. Rendes kari tanácsülés
'fi. '770 BUDAPESTI 01 DIÓS TUD OIvlT' 11 EGYETEM Másolat! Gyógyszerészeti Intézet- Budapest, IX.Hőgyes E.u.7, Igazgató: dr.Pandula Egon egyet.tanár 715/1966.Gy.K. Dr.Végh Antal egyetemi tanár urnák a Gyugyszerésztudományi Kar Dékánjának Budapest Dékán Ur ! Tóth Tamás okleveles gyógyszerész: "Tenzidek szolubilizálás szempontjából lényeges paramétereinek papirkromatográfiás meghatározása" cimü gyógyszerészdoktori értekezés aktuális problémáival foglalkozik, melynek értékelését az alábbiakban foglalom össze. Az értekezés a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kémiai Intézetében készült 103 gépelt oldal terjedelemben, 17 táblázatot és 25 ábrát tartalmaz. Az értekezést 126 irodalmi hivatkozás egésziti ki. A disszertációs munka célja és jelentősége: A szerző doktori értekezésében célul tűzte ki a szolubilizálás szempontjából lényeges kritikus micellaképződési koncentráció papirkromatográfiás módszerrel történő meghatározását, továbbá a kritikus keverési arány matematikai képlet segítségével való kiszámítását. A disszertáció ismertetése: A szerző disszertációjában vizben nem megfelelően oldódó anyagok vizoldékonnyá tételének számos lehetősége közül a kolloid diszperz micellaképző felületaktiv anyagokkal /tenzidekkel/ végzett kísérleteket. A disszertációban kidolgozott kritikus micellakoncentráció papirkromatográfiás meghatározási módja elméleti és gyakorlati szempontból is rendkívül hasznos. A helyesen megválasztott papirkromatográfiás rendszer egy a vizben aránylag jól és egy a vizben aránylag kevéssé oldódó festék azonos startpontból való együttes futtatásával, a micellaképződés elméletének helyességét is igazolja. A papirkromatográfiás eljárás - adszorpciós vagy megoszlácos elven történő szokásos szétválasztó képességének újszerű alkalmazása / a tenzidek kapillár aktivitásának hasznosítása/ eredeti kutatási módszernek értékelhető. A levonható gyakorlati következtetések azt mutatták, hogy a disszertációban megvizsgált szorboxeténstearát, szorboxeténoleát, nátrium laurilszulfát. cetilammóniumbromid, benzalkoniumklorid esetében a kritikus micellaképződési koncentráció az irodalomban leirt értékekkel igen jó közelítéssel megegyeznek. Ez és nem utolsó sorban a szolubilizálási vizsgálatokban leirt sikeres kísérletek a gyors és eredeti meghatározási mód szélesebbkörü alkalmazására is feljogosítanak. A szerző körültekintő munkájára utal, hogy a papirkromatográfiás módszerrel kapott eredményeit a törd .'mutató, a felületi feszültség és egy esetben az ultraibolya spektrum felvételével is ellenőrizte. A termodinamikailag stabil oldatokban, adott szolubilizátum-tenzid arány melletti, a szolubilizátumra kiterjedő mennyiségi meghatározásokkal a dolgozat a micelláris szolubilizálás mechanizmusát érzékelhetően bizonyltja. 9020/1966.- iö$ -
